Browsed by
Category: Cikkek

Ízlés szerint fűszerezve

Ízlés szerint fűszerezve

/Quanto basta, 2018/

Az Ízlés szerint fűszerezve című film egy olasz vígjáték, amiben nem csak a toszkán vidéket csodálhatjuk meg, de a film kellőképpen érzékenyít is az autizmussal élők irányába.

A történetnek két főszereplője van, egy kiváló, de emberileg nehéz természetű séf, és egy autista srác, aki kiválóan ért az ízekhez, fűszerekhez. A film az ő találkozásukról, egymásra való hatásáról szól. Arturo, a séf dühkitörések miatt egy segítő csoportban tanítja főzni az Asperger-szindrómásokat, akik közül kiemelkedik Guido a tehetségével. Guido egy versenyen vesz részt, ahol mentoraként Arturot jelöli meg, így kezdődik rögös úton a barátságuk.

A verseny során egyre jobban megmutatjuk mélyebb énjüket egymásnak, és válnak egymás tanítóivá. A film nemcsak szórakoztató, de megható is, ami nemcsak az érzékenyítésről szól, de az elfogadást is jól példázza.

A gyászfeldolgozás folyamata

A gyászfeldolgozás folyamata

Mire számíthatunk, mi fog velünk történni,

ha elveszítünk egy számunkra fontos valakit/valamit?

Minden ember életében előfordul, hogy elveszít egy hozzá közelálló személyt, gondoljunk akár egy szerelmi, akár egy baráti szakításra, vagy éppen egy szerettünk halálára. De gyászról beszélhetünk akkoris, ha egy munkahelyről távozunk, elköltözünk otthonról, vagy akár a fiatalkorunk végéhez érünk. Természetesen nem lehet összehasonlítani egy rövidtávú kapcsolat lezárását egy szülő elvesztésével, hiszen az érzések intenzitása, megélése és egyáltalán a halál visszafordíthatatlansága sokkal megrázóbb, de mind a két helyzetben hasonló folyamatot élhetünk át, hisz mindegyik egyfajta veszteségélmény.

A gyász kifejezést tehát nem csak halál, de bármilyen más veszteség kapcsán is használhatjuk, ugyanis hasonló gyászmunka zajlik le bennünk. Nem mindenkinél ebben a sorrendben és nem biztos, hogy minden fázis megjelenik nálunk. Az egyszerűség kedvéért egy számunkra fontos személy elvesztésén keresztül kerül bemutatásra a gyászfeldolgozás.

“A gyász nem dolgozható fel úgy, ha megkerüljük; szembe kell néznünk vele.”

/Albert Y. Hsu/

A gyász folyamata:

  1.  Sokk, tehetetlenség. Ez az első fázisa a gyásznak, mikor szembesülünk a hírrel, hogy valami véget ért, valakit elveszítettünk vagy rövid időn belül el fogunk veszíteni. Ez az élmény sokkszerűen hathat, függetlenül attól, hogy váratlanul ért minket, vagy tudtuk, hogy hamarosan be fog következni, mert még utóbbi esetben is reménykedik az ember. Ez az első és legmegrázóbb pillanat, amikor még fel sem tudjuk fogni, hogy mi történt, csak azt érezzük, hogy ez nem lehet igaz! Tagadunk!
  2.  Düh-harag. A következő időszakban, mikor már túlestünk az első sokkszerű élményen, általában dühöt és haragot érzünk, hiszen felborult a minket körülvevő egyensúly, elveszítettünk egy “biztos pontot” az életünkben. A leggyakoribb kérdések: „Miért pont én? Miért pont velem történik ez? Hogy tehetted ezt velem?”. Ilyenkor haragszunk a világra, mindenre és mindenkire. Dühösek vagyunk arra, aki itt hagyott minket, és magunkra is.
  3. Alkudozás. A harmadik fázisban a múlt felidézése a jellemző, ilyenkor azon töprengünk, hogy MI LETT VOLNA, HA másképp cselekszünk, ha jobban figyelünk a másikra, ha (időben) elvisszük orvoshoz. Próbáljuk összerakni a puzzlet, magyarázatot keresünk arra, hogy miért alakult így. Ha nem halálesetről van szó, gyakran előfordul ebben a szakaszban, hogy úgy gondoljuk, hogy inkább megbékélünk, mert a biztos rossz is jobb, mint a bizonytalan.
  4. Depresszió. Ebben a szakaszban az veszteség kezd tudatossá válni, már képesek vagyunk racionálisan kezelni a helyzetet, az érzelmeink felett uralkodni. Ugyanakkor a melankólia, a folyamatos negatív érzések még bennünk vannak, nehezen tudunk kiszakadni a gyász állapotából, sokat gondolunk arra, akit elveszítettünk. Ahogy telik az idő, jön az első karácsony nélküle, az első szülinap, amikor nem köszönt fel és azt érezzük, hogy ez már sosem lesz ugyanolyan, mint amikor ő még mellettünk volt.
  5. Elfogadás. Ha a fenti folyamatokon már túl vagyunk, egyre higgadtabban és elfogadóbban tudunk tekinteni az elválásra, megértjük, hogy miért történt, belátjuk, hogy a halál az élet része és a szakítás olykor az élet velejárója, amikből sokat tanulhatunk, és amik által erősödhetünk. Az elfogadás nem csak azt jelenti, hogy már nem küzdünk az gyász, az elvesztés ténye ellen, hanem azt is, hogy megbocsájtunk, kimondjuk az érzelmeinket és többnyire csak a jó dolgokra emlékszünk, a rosszakból pedig levonjuk a tanulságot.

Mit tehetünk annak érdekében, hogy a gyászfeldolgozás könnyebb legyen?

  • Az első, amit ennek érdekében tehetünk, hogy megértjük, hogy ezek a folyamatok természetesek és próbáljuk TUDATOSÍTANI magunkban, hogy mi vár ránk mind lelkileg, mind a gyakorlati életben történő változások terén.
  •  Mindenki másképp éli meg az érzelmeket, valakinek az első, valakinek a második (és így tovább) fázis lesz a legrosszabb, hisz mindannyian másképp reagálunk a helyzetekre, így nem csak az intenzitásban, de abban is mások vagyunk, hogy kinek meddig tart a gyász feldolgozása, emiatt NE MÁSOKHOZ VISZONYÍTSUK magunkat.
  • Adjunk IDŐt az elfogadásra és merjük kimutatni az érzéseinket, beszélni arról, hogy mi zajlik le bennünk.
  • Sok esetben amiatt nehéz lezárni egy korszakot és továbblépni, mert nem akarjuk elengedni a másikat, így viszont a múltban fogunk élni. Erre segítségül szolgálhat, ha nem csak fejünkben, de tettünkben is megnyilvánul a konkrét ELBÚCSÚZÁS. Bárkitől és bárhogyan is váltunk el, ha írunk neki egy levelet, vagy egy róla készült fotót a Dunába útjára engedünk, vagy egy belső monológot folytatva megköszönjük neki, amit tőle kaptunk és elbúcsúzunk tőle; jelképesen és tudatosan elköszönünk az illetőtől, ami segíthet a lezárásban.
  • Ne féljünk SEGÍTSÉGET KÉRNI, legyen szó családról, barátokról vagy akár szakemberről, merjük kimondani, hogy szükségünk van most rájuk. A családtagok és a barátok vállán kisírhatjuk magunkat, hisz fordítva, ők is elvárhatják tőlünk hasonló helyzetben; nem csak az örömökben, de a bánatban is osztozunk velük. Egy pszichológus szakmai tudásával pedig hozzásegíthet a tisztánlátáshoz, a gyorsabb feldolgozáshoz.
  • Végül pedig érdemes tudatosítani magunkban, hogy a gyász során nem másokat, hanem leginkább önmagunkat sajnáljuk, magunkért ejtünk könnyeket, hisz nekünk fáj, nekünk kell megbirkóznunk ezzel a feladattal. De ha már túlleszünk rajta, bővül az önismeretünk, ERŐSÖDÜNK általa és a következő hasonló helyzetet már jobban kezeljük, hiszen tudjuk, hogy nagyjából mire számíthatunk, mi segített a könnyebb feldolgozásban.

Az elfogadás, elengedés rövid távon fájdalmas, hosszú távon viszont pozitívan hathat ki életünkre.

Hiszen a gyászfeldolgozás nemcsak az adott helyzettel való szembenézést jelenti, hanem önmagunkkal való tükörbenézést is. Ezekben az időszakokban van időnk befelé nézni, kicsit számot vetni és értékelni a jót, becsülni a szeretteinket, átgondolni a jövőnket, célokat megfogalmazni. Szakítás esetén pedig átgondolni, hogy legközelebb, hogyan tudjuk jobban, érettebben csinálni. A nehéz helyzetek gyakran összekovácsolják az embereket, ilyenkor ugyanis kiderül, hogy ki az, akire valóban számíthatunk. Az elveszített szerettünk emlékét pedig bármeddig megőrizhetjük, továbbvihetjük, hisz azt sosem fogjuk elveszíteni.

“Idővel a gyász sajgó fájdalma átadja helyét az emlékezésnek, s az ember lényének üresen kongó részei újra megtelnek hangokkal, beszéddel, nevetéssel…”

/Lois Lowry/

Konfliktuskezelés Gary Chapman ajánlásával

Konfliktuskezelés Gary Chapman ajánlásával

Pár hete Gary Chapman előadásán jártam, aki a szeretetnyelvek mellett egy konfilkuskezelési technikát is bemutatott számunkra.

Tulajdonképpen egy lépéssorozatot vett végig, mely a konfliktusból megoldást eredményez.

Vegyünk alapul egy konkrét esetet:

A férj későn ér haza, nem telefonál az asszonynak, hogy nem fog hazaérni vacsorára. A feleség már kiabálva fogadja a férjét, akit hiába próbált elérni, nem reagált semmire, ezért az asszony már nagyon aggódott.

  1. Vita előtt a haragot kell kezelni. Amíg a felek nem tudnak higgadtan fordulni egymáshoz, addig nem érdemes megkísérelni a konfliktus kezelését, mert addig csak harcban állnak egymással a felek, és több mint valószínű, hogy csak olyanokat vágnának egymás fejéhez, amit hamar megbánnának.
  2. Miből ered a konfliktus? Többnyire abból, hogy a felek nem értenek egyet, mindegyikőjük úgy gondolja, hogy neki van igaza. A férj abban, hogy munka közben nem tud a feleségével beszélgetni, a feleségnek abban, hogy feleslegesen nem vár férjére vacsorával és aggódott.
  3. Ahhoz, hogy a felek megtudják, hogy a másik mit gondol a helyzetről, teret kell adni. Erre tökéletes módszer az 5-5 perces monológ, amikoris felváltva mondhatják el a felek, hogy mi zavarja őket a jelen helyzetben, ők hogy látják, mi a probléma. Abban az 5 percben, amíg az egyik fél beszél, a másiknak csendben (félbeszakítás nélkül), figyelmesen érdemes hallgatni. Utána lehetnek tisztázó kérdések, amire szintén 5 perc válaszideje van a félnek.
  4. A hallgató fél legnagyobb feladata meghallani a valódi problémát, a másik és a saját érzéseit. Ebben az esetben a férj érzése az, hogy ha nem tudja jól elvégezni a munkáját, veszélybe kerülhet a család anyagi biztonsága, amiért ő a felelős első sorban. A feleség pedig aggódott férje miatt és úgy érezte, hogy ha fel sem veszi neki a telefont, nem is annyira fontos számára.
  5. A másik érzésének és gondolatának megértését vissza kell jelezni. Ha elsőre nem sikerül, akkor addig történjen az 5-5 perces felváltott beszéd, amíg meg nem értik, hogy mi a valódi problémája a másiknak.
  6. Ha sikerül megérteni mi a másik fél problémája, azt a másik fél saját szavaival is fejezze ki, ahogy ő érti és ahogy a másik fél ezt elfogadja, tehát egyetértés van abban, hogy a másik mit érez, mit gondol, mit lát gondnak az adott szituációban.
  7. A felek tegyék fel egymásnak a kérdést: hogyan tudnék neked ebben segíteni? Itt is érdemes tartani, hogy mindenki a saját idejében mondja el ezt.
  8. Jöhet a közös kérdés: hogyan tudjuk ezt megoldani közösen?
  9. A végső cél: kompromisszumra jutni. Tehát azt elérni, hogy mind a férj, mind a feleség azt érezze, hogy kifejezhette valódi érzéseit, jól járt, nyert az üggyel; azaz megvan a win-win érzés. A helyzetet pedig a jövőben akképpen tudják kezelni, hogy a férj legalább sms-t küld, ha késni fog, a feleség pedig nem hívogatja férjét, hanem megérti, hogy néha túlóráznia kell.
  10. Így nemcsak a jelen konfliktus oldódott meg, hanem egy mintát is kaptak a felek, hogy a jövőben jobban tudják a hasonló helyzeteket kezelni, és egy harmonikusabb kapcsolatban élhessenek, amiben könnyen megértik a másik gondolatát és érzését.
Kommunikáció hatékonyan

Kommunikáció hatékonyan

Találós kérdés: Egész nap használjuk: otthon párunkkal, boltban a reggeli vásárlása során, munkahelyünkön egy meetingen; lehet verbális és nonverbális; megtehetjük direkt vagy indirekt módon; lehet szóban vagy akár írásban is alkalmazni; mi az? Persze, hogy a KOMMUNIKÁCIÓ!

Mivel életünk minden területére kiterjed kommunikációnk, így érdemes időt, energiát szánni arra, hogy minél hatékonyabban tudjuk használni, ugyanis, ha jól fogalmazzuk meg, amit szeretnénk kifejezni, gördülékenyebb, nyugodtabb életünk lehet.

MIRE FIGYELJÜNK A KOMMUNIKÁCIÓNK SORÁN?

1. Fogalmazzunk EGYSZERŰEN ÉS TÖMÖREN!

Azaz, ne  homályosan, körbeírással, nagy vargabetűkkel próbáljuk kinyögni, amit szeretnénk.

Ezt leginkább úgy tudjuk elérni, ha fejben kitaláljuk, hogy mit is szeretnénk. Ha ez a gondolat még kusza a fejünkben is, egész biztos, hogy kimondva sem lesz ez másképp. Érdemes végiggondolni tehát, hogy mit is akarunk. Ha ez megvan, még ekkor sincs garancia arra, hogy ezt egyértelműen is sikerül megfogalmazni. Ha nem megy elsőre, írjuk le a mondandónkat, amit folyamatosan tudunk tömöríteni, egyszerűsíteni. A barokkos körmondatokból tőmondatokat alakítsunk és próbáljuk meg a gondolatunk lényegét megfogalmazni. Ha ez (akár sok gyakorlás árán is), de sikerül, biztosan időt fogunk spórolni kommunikációnk által. Sőt! Ezáltal azt is gyakoroljuk, hogy különböző helyzetekben hogyan tudjuk a dolgok lényegét megtalálni. Persze, ez nem azt jelenti, hogy a “kérlek” vagy egyéb stilisztikai elvárásokat hanyagoljuk, csupán próbáljunk tömörek lenni beszédünkben.

2. Célozgatás helyett NYÍLT kommunikáció!

X:”Drágám, égve maradt a konyhában a lámpa!”

Y:”Igen, látom. Mit szeretnél ezzel mondani?”

X: “Hát nem voltam egyértelmű? Oltsd le, kérlek!”

Y: “Na, ha ezt mondod, akkor értem, hogy mit szeretnél.”

Ismerős a helyzet? 🙂 Sokan nem szeretnek szívességet kérni, és azt gondolják, hogy a célozgatással kikerülhetik a kérést, ugyanakkor a mondandónak ugyanaz a lényege, valamit szeretnének, ha a másik megtenne a kedvükért. Vajon mennyi időt, és bosszúságot spórolunk meg magunknak és környezetünknek, ha kedvesen, ámbár egyértelműen kérünk valamit.

3. Játszmázás nélkül

A leggyakoribb példa a játszmázásra:

“X: Mi a baj?

Y: Semmi.

X: Látom, hogy valami nincs rendben, szóval elmondanád, hogy mi a gond?

Y: Mondtam már, hogy az ég világon semmi… “

Ez leggyakrabban akkor okoz gondot, mikor mind a két fél érzékeli, hogy mosolyszünet van, mégsem kerül felszínre a probléma, csak a sarokban puffogás marad. Érdemes egy próbát tenni, hogy abban a pillanatban, amikor valami nem tetszik, akkor mondjuk el az illetékesnek, persze a megfelelő stílusban. Ha ez nem megy egyből, akkor vegyünk néhány nagy levegőt, jelezzük a másik félnek, hogy egy kis időt kérünk, amíg megnyugszunk és felnőttek módjára tudunk belevágni mondandónkba. Ugyanis, ha elejét vesszük a vitának, egy csomó negatív dologtól kíméljük meg magunkat.

Gondoljunk csak arra, hogy hány felesleges eszmefuttatást folytatunk le, amikor párunk elfelejt hazafele bevásárolni:

  • “még erre sem lehet megkérni”
  • “nem lehet számítani rá”
  • “neki minden más fontosabb”
  • vagy esetleg “biztos van valakije, és vele volt, ezért nem volt ideje”

és még a végtelenségig sorolhatnánk, egyre jobban beleloholva magunkat. Miközben azt is mondhatnánk, “Szívem, tudom, hogy sok dolgod van, de ma te voltál a soros a bevásárlásnál, és úgy látom, hogy elfelejtetted, esetleg el tudnál menni ide a közeli kisboltba?” Vagy nyíltan meg is kérdezhetjük, hogy miért maradt el a shopping, persze ne egyből letámadva. A legnagyobb veszélye a játszmázásnak, hogy a tényleges problémát nem vagy csak későn (amikor már vita van belőle) mondjuk ki. Ha nem vállaljuk fel a problémánkat, csak “sértődőset” játszunk, azzal feszültséget keltünk egymásban és hosszútávon egy fal képződhet közöttünk. Tehát legyünk egyenesek és vállaljuk fel a vitát, ha szükséges. Persze a megfelelő módon, amihez segítségül lehet a következő pont.

4. Asszertív kommunikáció

Ha kiegyensúlyozottabb, stresszmentesebb életet szeretnénk élni, érdemes az asszertív kommunikációt alkalmazni. Az asszertív viselkedés önérvényesítő magatartást jelent, amit kommunikációnk során is tudunk használni.

Legfőképpen az érzelmileg nehéz konfliktusok során tud segíteni nekünk, bárkivel is kerülünk összetűzésbe.

Ahhoz, hogy asszertívek tudjuk lenni, az alábbiakra érdemes figyelni:

1. Nyugodt hangnemet használjunk! Ha valaki ordítva, vagy akár agresszívan próbálja elérni, amit szeretne, biztosan hátránnyal indul. Tehát mindenképp figyeljünk a barátságos, ugyanakkor határozott fellépésre. Ebben segítségül lehet mosolyunk, egyenes testtartásunk és persze megfelelő beszédtempónk és hangerőnk.

2. Próbáljuk a másik álláspontját, érveit átgondolni és megérteni, hogy ő mit szeretne. Ha beleképzeljük magunkat a másik helyébe, egyrészt empátiánkat fejleszthetjük, másrészt könnyebben tudunk kompromisszumra törekedni azáltal, hogy felismerjük a másik igényét és a sajátunkhoz próbáljuk közelíteni.

3. A mondandónkat azzal kezdjük, hogy “Nekem ez azért esik rosszul…” vagy “Én úgy érzem…”. Ha saját érzéseinket mondjuk ki először, a másik fél könnyebben fogja megérteni, hogy mi a probléma és kevésbé fogja támadásnak venni.

4. Ne minősítsük a másikat!
“Te olyan buta vagy” vagy “Érzéketlen vagy, akivel semmit se lehet megbeszélni” mondatokkal nem csak továbbszítjuk a vitát, de a konfliktustól független bántó kifejezésekkel minősítjük a másikat. Ehelyett mondjuk inkább azt, hogy “Rosszul esik, hogy nem figyelsz rám, mikor ilyen fontos dolgokról van szó”. Ebből már el tudunk indulni anélkül, hogy a másik személyiségét sértegetnénk.

5. Ha sikerül mind a két félnek nyugodt lenni és meghallgatni a másikat, megérteni, hogy mi is a valós probléma, elkezdhetünk azon dolgozni, hogyan tudunk megoldást találni. Ha ezt sokszor gyakoroljuk, hamar mindennapossá tud válni és nem csak a stressztől véd meg minket, de egy boldogabb párkapcsolathoz, munkahelyi légkörhöz is hozzásegíthet.

Az asszertív kommunikáció nem csak a vitás helyzetekben tud segítségül lenni, hanem akkoris, ha kellemetlen helyzetbe kerülünk, például egy előnyösnek tűnő munkahelyi megbízást visszautasítunk, mert úgy érezzük, hogy elvenné a szabadidőnket a családunktól. Ebben az esetben is érdemes azzal kezdeni, hogy „Jól esik, hogy rám gondoltak, nagyon megtisztelő, és sokat gondolkodtam rajta, de úgy érzem, hogy most az a jó döntés…”. Ha kifejezzük hálánkat, elmondjuk érveinket, és érzéseinket a szituációval kapcsolatban, jó eséllyel nem lesz rossz érzése főnökünknek.

Ezáltal nemcsak nyugodtabb életünk lehet, de magabiztosabb emberré is válhatunk, aki tisztában van azzal, hogy mit szeretne elérni és ennek mi a legjobb és őszinte módja.

SZERELEMBŐL BARÁTSÁG? LEHETSÉGES?

SZERELEMBŐL BARÁTSÁG? LEHETSÉGES?

“Maradjunk barátok”

Gyakran hallani olyan szakításról, ahol a felek abban állapodnak meg, hogy ugyanolyan fontos szereplői maradnak egymás életének és megosztják egymással apró-cseprő örömüket és bánatukat, csupán más minőségben. Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy bár a szerelem elmúlt, a barátság megmaradhat, tehát másfajta kötelék lesz a két fél között.

Ez vélhetően nem pár hetes kapcsolatok esetén okoz gondot, ugyanis ahhoz, hogy egy mély barátságról beszélhessünk, többnyire hosszabb időnek kell eltelnie. Másrészt, ha rövid időn belül felismerik a felek, hogy nem egy világrengető szerelemről van itt szó, akkor nem jelenthet nagy problémát, ha a felek úgy döntenek, hogy csak barátok lesznek (vagy azok sem).

Felmerülhet a kérdés:

Egyáltalán akarunk még az exünkkel haverkodni?

Ha a válasz egyértelműen NEM, mert akár:

  • van elég “spanunk”
  • a párkapcsolat során nem váltunk igazán barátokká
  • emberileg is csalódtunk a volt párunkban
  • annyira más irányba megy az életünk, hogy már nincs is közös témánk, stb.,

akkor nem kell erőltetni ezt a barátság témát. Többnyire ezt érzik az emberek, és ilyen esetben fel sem merül annak a gondolata, hogy ezek után is rendszeresen beszélgessenek, néhanapján találkozzanak egymással.

Ha viszont azt érezzük, hogy bár a szerelem elmúlt, de tiszteljük egymást, tudni szeretnénk a másikról, és a hónapok/évek alatt igazi barátokká is váltunk, akkor érdemes tennünk a barátság fenntartásáért.

Milyen előnyei lehetnek a volt párunkkal való barátságnak?

  • Egy olyan barát, akivel kölcsönösen számíthatunk egymásra, mindig jól jön. Elég, ha csak arra gondolunk, hogy vélhetően azon kevés emberek közé tartozik volt párunk, akik igazán ismernek minket és jobbára el is fogadtak olyannak, amilyenek vagyunk.
  • Volt kedvesünk egyfajta fokmérője lehet életünknek, hiszen ismeri a múltunkat; milyen vágyaink, céljaink voltak, és ha mi megfeledkeznénk ezekről, esetleg letérnénk az útról, ők jelezhetik felénk, hogy hoppá-hoppá, biztosan ezt akarjuk?
  • A múltunk hozzánk tartozik, az a korábbi énünk is mi vagyunk. Ha valaki foggal-körömmel próbálja kizárni az életéből az exet nyomós ok nélkül, könnyen lehet, hogy még haragot, dühöt, csalódottságot él meg, ami pedig az elengedést nehezíti. Ha nem is szeretnénk barátok maradni a volt párunkkal, akkoris érdemes átgondolni, hogy milyen pozitívumot kaptunk az exünktől és békésen elválni egymástól. Tehát ha meglátjuk az utcán, ne az legyen az első gondolatunk, hogy hogyan tudnánk átmenekülni a túloldalra, hogy észre se vegyük egymást.
  • Egy hosszú kapcsolat magával hozza, hogy nem csak a pár két tagja között lesz mindennapos a kapcsolat, de kölcsönösen megismerik egymás barátait, családját. Ha pedig sikerül barátoknak maradni, akkor nem feltétlenül kell felbomlania ennek a társaságnak, így nem kell elhagynunk volt párunk megkedvelt haveri körét.

De, mint tudjuk, szinte mindennek két oldala van. Nézzük az érem másik oldalát!

Milyen veszélyei lehetnek a szerelemből barátság státusznak?

  • Nehezebb túllépni, ha vannak még gyengéd érzések a másik felé. Ha nehezen tudunk túl lenni a szakításon, nem fog jót tenni, hogy napi kapcsolatban maradunk.
  • Ha úgy érezzük, hogy mindig számíthatunk volt párunkra, lehetséges, hogy kevésbé leszünk nyitottak és motiváltak egy új kapcsolatra. Hiszen van valaki, akivel mindent meg tudunk beszélni, programokat tervezni, akinek a vállán ki tudjuk sírni magunkat, sőt még a másik nemtől érkező bókokat is begyűjthetjük általa.
  • Egy szoros barátság az exünkkel magával hozhatja annak a veszélyét, hogy azt gondoljuk, hogy a másiknak sosem lesz új párja, vagy legalábbis minket akkor sem fog hanyagolni. De ahogy ez a “hétköznapi” barátságoknál, úgy ebben az esetben sem feltétlenül van így. Sőt!
  • Ha barátok tudunk maradni volt kedvesünkkel, miután valamelyikőnk már új párkapcsolatban él, akkor fel kell készülni arra, hogy vagy ránk vagy exünkre féltékeny(ek) lesz(nek). Ez pedig jelentheti a barátság végét.

Hogyan érdemes fenntartani volt párunkkal a barátságot?

  1. Érdemes az előnyöket és hátrányokat figyelembe véve mérlegelni, hogy mennyit is jelent számunkra ez a barátság. Ha még nem vagyunk túl a szakítás fájdalmain, érdemes távolságot tartani volt párunktól vagy fordítva ezt tiszteletben tartani.
  2. Ha már mind a ketten úgy érezzük, hogy lezártnak tekintjük a szerelmi kapcsolatot és szeretnénk fenntartani a barátságot, érdemes leülni és egy megállapodást kötni, azaz az új helyzetre (“maradjunk barátok”) vonatozóan szabályokat felállítani. Ezt egyébként egy párkapcsolatban is érdemes megtenni. 🙂
  3. Figyeljünk arra, hogy ez a barátság valóban csak barátság maradjon és normális keretek közé szorítsuk. A másik nemtől való bókokat ne tőle várjuk és fogadjuk el, hogy (már) nem kell minden percéről beszámolnia, mindent megosztania velünk. És nekünk se ő legyen az elsődleges, akit hívunk, ha valami jó vagy rossz történik velünk.
  4. Ha egy új párkapcsolatba vágunk, érdemes az elején tisztázni, hogy van olyan barátunk, akivel korábban egy párt alkottunk, de  lezártuk és nincs ok féltékenységre. Ha úgy alakul, be is mutathatjuk őket egymásnak, de azért a mindennapos találkozást semmiképpen se erőltessük.

Tehát, lehetséges szerelemből barátság, de többnyire csak egy idő után, mikor már nincs fájdalom, megtanultuk helyén kezelni az új szituációt, és nem akadályoz minket abban, hogy új kapcsolatot kezdjünk.

AMIT MÉG SZERETNÉNK ELÉRNI HÁTRALEVŐ ÉLETÜNKBEN, AVAGY AMIT A BAKANCSLISTÁRÓL TUDNI ÉRDEMES

AMIT MÉG SZERETNÉNK ELÉRNI HÁTRALEVŐ ÉLETÜNKBEN, AVAGY AMIT A BAKANCSLISTÁRÓL TUDNI ÉRDEMES

MI IS AZ A BAKANCSLISTA?

A bakancslista manapság egyre inkább trendi, ugyanakkor valóban egy hasznos lista nagyravágyó, különleges céljainkról, amelyeket azelőtt szeretnénk megvalósítani, mielőtt feldobnánk a pacskert (avagy bakancsot).

Gyakran akkor kerül sor egy ilyen vágycsomag összeállítására, amikor minket vagy környezetünkben lévő személyeket olyan krízis ér, aminek hatására átgondolásra kerül eddigi életünk, álmaink, és, hogy hol tartunk utóbbiak megvalósításában.

A bakancslistának vannak előnyei és veszélyei is. Ha jól állítjuk össze, folyamatosan „updateeljük”, lépésről lépésre megtervezzük, segíthet egy igazán tartalmas élet megvalósításában.

MIÉRT HASZNOS, HA RENDELKEZÜNK BAKANCSLISTÁVAL?

Először is, segít átgondolni, hogy mire is vágyunk. Ehhez pedig megfelelő ÖNISMERETre van szükségünk, illetve fel kell adnunk önfeláldozó énünket, és magunkra koncentrálva azt megfogalmazni, hogy minket mi tesz boldoggá, milyen titkos álmaink vannak. Tehát, egyfajta befelé nézés szükségeltetik, ami már önmagában is hasznos.

Célokat fogalmazunk meg. Kicsit hasonlít az újévi fogadalmainkra, de a bakancslistára általában nagyobb horderejű vágyak kerülnek.  Amikor összeírjuk álmaink listáját, picit megállunk a rohanó világunkban és átgondoljuk, hol tartunk, merre haladunk, hova akarunk eljutni. Vagyis az önismeret, befelé nézés mellett TUDATOSAN előre is tekintünk, a jövőbe.

A bakancslistára felkerült és megvalósított dolgok által azt érezhetjük, hogy nemcsak ímmel-ámmal, hanem úgy igazán élünk. Többek között ezek az ÉLMÉNYEK teszik színessé földi létünket, ezekre a jobbára fülig érő mosollyal megélt pillanatokra emlékszünk vissza legszívesebben.

Bár a bakancslista alapjában véve egy hasznos és jó dolog, vannak árnyoldalai.

MILYEN VESZÉLYEI LEHETNEK A BAKANCSLISTÁNAK?

Ha folyton extrém dolgokat kitalálva próbáljuk élni minden napjainkat, az egy idő után azt az érzést keltheti bennünk, hogy SEMMI SEM ELÉG IZGALMAS, elég kielégítő, sőt egy állandó vágykeresésbe csaphat át, amivel elszalasztjuk a legfontosabbat: a jelenben lenni és megélni a pillanatot.

Ráadásul, ha mindezt egyedül csináljuk, könnyen EL IS MAGÁNYOSODHATUNK.

A bakancslistánkon nem csak RÖVIDTÁVÚ vagy extrém dolgok szerepelhetnek, mint például az ejtőernyőzés, Bungee-jumping vagy a Mount Everest megmászása, hanem olyan hétköznapibb, hosszabb távú tervek, mint egy idegen nyelv/jelnyelv elsajátítása, egy szülinapi buli megszervezése vagy könyv megírása.

Vannak, akik fantáziavilágban élnek. Számukra az jelenthet veszélyt a bakancslista megvalósításában, hogy azt élhetik meg, hogy ahogy elképzelték, jobb volt, és inkább CSALÓDÁS, mint boldogság az átélt élmény.

Ennek hátterében az is lehet, hogy NEM A SAJÁT VÁGYUNKat írtuk a kívánságlistánkra. Ugyanis attól, hogy az emberek nagy részének az ejtőernyőzés a bakancslistáján van, még nem jelenti azt, hogy ez számunkra is kellemes élményt nyújtana.

További veszélyt jelenthet, ha MINDENT KIPIPÁLTUNK A LISTÁRÓL, azt érezhetjük, hogy már nincs is értelme az életünknek, hiszen mindent elértünk.

HOGYAN CSINÁLJUK JÓL?

Az eddigiek alapján láthatjuk, hogy érdemes néhány szempontra figyelni, ha bakancslistát készítünk.

  1. Az első, hogy olyan dolgokat írjunk fel rá, amik SZÁMUNKRA FONTOSAK, nem pedig mások számára. Hiszen ennek a „mozifilmnek” mi vagyunk a főszereplői.
  2. REÁLIS VÁGYAKAT fogalmazzunk meg. Ha testi adottságaink, esetleges betegségünk folytán valamit nem tudunk megvalósítani, akkor érdemes átgondolni, hogy milyen formában, módosításokkal tudnánk kivitelezni. Ha elérhető álmokat tűzünk ki, könnyebben tudjuk valóra váltani, így elkerülhetjük annak a kudarcát, hogy sosem fogjuk tudni kipipálni.
  3. Ha arra gondolunk, hogy kikkel töltjük szívesen szabadidőnket, könnyen rájöhetünk, hogy a bakancslistán nem csak olyan dolgok lehetnek, amiket egyedül tudunk megvalósítani, hanem szerelmünkkel, barátainkkal, családunkkal; tehát TÁRSASÁGBAN. Ehhez persze az is szükséges, hogy ők is vágyjanak a kiválasztott élményre.

  4. Ne csak vágyainkat írjuk le a bakancslistára, hanem azt is, hogy mennyi időn belül, hol, hogyan fogjuk megvalósítani ezeket, azaz bontsuk le kis lépésekre a vágyaink elérését, és FOKOZATOSAN haladjunk előre. Így az odavezető út is izgalmas lesz. Ha nem csak megtervezzük, de az élmény átélése után fel is idézzük, háromszoros örömben lesz részünk.
  5. Ha nem bakancslistának hívjuk, hanem ÉLETÜNK ELSŐ 100 CÉLJÁNAK, rájövünk, hogy nem csak nagy dolgokat lehet erre a bizonyos listára felírni, hanem rövidtávú, kisebb vágyakat is. Azzal pedig, hogy az „elsőt”elé tesszük, ráébredünk, hogy több listát is írhatunk, amíg fel nem dobjuk a bakancsot. Amiről viszont nem szabad megfeledkezni, hogy tudjunk a jelenben maradni és megélni minden egyes élményt, kalandot. Figyeljünk a MÉRTÉKLETESSÉGRE.
  6. Gondoltál már arra, hogy egy olyan listát is összeállíts, amin azok a dolgok szerepelnek, amire nem vágysz? Mondjuk hívhatjuk, SOHALISTÁnak. Erre a listára felkerülhetnek olyan dolgok, minthogy, „SOHA nem akarom, hogy a munkám tartósan a családommal töltött idő rovására menjen.” vagy „SOHA sem szeretnék 15 kilóval több lenni.”, stb. Ennek a listának abban van szerepe, hogy ezeket folyamatosan szem előtt tartsd, tudatosítsd magadban és csípd fülön, mielőtt bekövetkezik. Itt is figyelni kell a reális vágyakra (pl: a „SOHA ne haljak meg” lehetetlen cél) valamit arra, hogy ez a lista is folyamatos frissítést igényelhet.

BAKANCS- ÉS SOHALISTÁRA FEL! 🙂

TESTI-LELKI MEGÚJULÁS, AVAGY A FELTÖLTŐDÉS FONTOSSÁGA ÉS MÓDJAI

TESTI-LELKI MEGÚJULÁS, AVAGY A FELTÖLTŐDÉS FONTOSSÁGA ÉS MÓDJAI

Ahhoz, hogy testünk és lelkünk regenerálódni tudjon, néha időt kell szakítani arra, hogy önmagunkkal, párunkkal, családunkkal minőségi időt töltsünk. Itt a tavasz, a jó idő, így egyre több lehetőségünk van a négy fal közül elszabadulni és feltöltődni.

Na de miért is van szükségünk feltöltődésre?

A legjobb hasonlat egy autó lehet, ami ugyebár üzemanyaggal működik. Ennek az analógiának megfelelően testünknek is szüksége van energiára, ami hajtja, ami segít abban, hogy nap, mint nap felkeljünk, helytálljunk, mint a munka hősei, mint szülők, mint Nő/Férfi és még azt is érezzük, hogy nekünk ez mind jó és elégedettek vagyunk. Na mármost, ez jól hangzik, de valljuk be, nem mindig sikerül ezt elérni. Ugyanis a mindennapok mókuskereke be tud minket szippantani, és ahogy a tank ürül, úgy mi se tudunk már eleget nyújtani a munkában, kedvesen szólni lurkónkra, mikor 5-jére kérjük, hogy mosson már fogat, vagy mikor párunk ágyba bújna velünk. Tehát van, hogy kimerülünk. Ilyenkor és ennek megelőzésére fontos a feltöltődés.

 NÉZZÜK, HOGYAN TUDSZ FELTÖLTŐDNI!

  1. A TERMÉSZET EREJE

Talán nem meglepő, ha azt mondom, hogy földanyánk a legközelebbi és talán leghatásosabb segítőnk a feltöltődésben. Mindenki járt már erdőben, hegyekben, vízparton, ahol a természet lágy ölén lehetett, így mindenki ismeri a tiszta levegő illatát; a fák susogó halk zaját; a madarak, tücskök akusztikus szimfóniáját.

A természet ereje leginkább a sajátosságában, végtelenségében és abban rejlik, hogy magunkra tudunk figyelni. Ahogy a városban sétálunk, biztosan előbb-utóbb szembejön velünk egy plakát, egy ismerős, egy dudálás, egy veszekedő pár, egy sikító gyerek, ami mind-mind elvonja a figyelmünket a belsőnkről. A természetben ezt visszakapjuk, nem kér minket, hogy vegyük meg, beszélgessünk vele, vigasztaljunk meg, csak sétáljunk benne és csodáljuk, cserébe feltölti a lelkünket és a friss levegő a testünket is.

2. AZ ALVÁS SZEREPE

Mint már annyian elmondták, az alvás igenis fontos, méghozzá az elég és a jó alvás. Az, hogy hány órát kellene aludnunk, még a brit tudósok is vitatják. Persze az átlag, amit ilyenkor megemlítenek az a bűvös 8-as, de már a 7,5 óra is elegendő egyesek szerint. Viszont mivel minden ember más, más alvás igénnyel is rendelkezik, így van akinek 10, van, akinek 6 óra alvásra van igénye, de ezt még az adott nap fáradalma is könnyen befolyásolhatja. Ami talán lényegesebb, hogy az alvás pihentető legyen. Ehhez az kell, hogy megfelelő körülmények legyenek éjszaka: a zajokat szüntessük meg (tv-ből, kintről érkezőket egyaránt) legyen kényelmes az ágymatrac, a párna, megfelelő hőmérséklet. Egy esti séta sokat segíthet abban, hogy könnyebben elaludjunk, egyrészt kicsit segít a mindennapi stressz levezetésében, másrészt a friss levegő is jótékony hatással van alvásunkra.

Éjszakai üzemmódunkban az anyagcserénk lelassul, így szervezetünk fel tud töltődni. Az alvás abban is segít, hogy jobban emlékezzünk másnap az elsajátított ismeretekre, illetve, hogy ezek a későbbiekben is jobban megszilárduljanak. Emellett fontos szerepe lehet álmainknak is, melyek segíthetnek a problémáink feldolgozásában. Nyugodalmas, kényelmes matracban és párnákban gazdag, álommanókkal teli, jó éjszakát mindenkinek!  🙂

 3. A MOZGÁS ÖRÖME

A sport az egyik legjobb módja a stressz levezetésnek és a testi-lelki feltöltődésnek. Most, hogy itt a tavasz, bátran kimehetünk a szabadba is mocorogni. A futás és a biciklizés tökéletes megoldás arra, hogy mozogjunk is és még a természetbe is kijussunk. Ezek a mozgásformák abban is segítségünkre szolgálnak, hogy endorfint, azaz „boldogsághormont” szabadítanak fel, így az egészségesebb örömszerzésünk érdekében leválthatjuk a „dugifiókban” lévő csokijainkat egy futócipőre (biztos, ami biztos ínségesebb időkre hagyjuk meg egy kis étcsokit).

Ha kellemes az idő, már a természetben is lehet jógázni, ami teljes mértékben kiszolgálja a feltöltődésünket. A jógázás alatt ugyanis nem csak a porcikáinkat mozgatjuk meg, de azáltal hogy minden egyes zaj megszűnik körülöttünk, lehetőségünk van meditálni,  harmóniára találni és picit magunkba fordulva tudjuk feltölteni lelki tankunkat is.

A testmozgás úgyis hozzájárul jobb közérzetünk eléréséhez, hogy általa azt érezzük, hogy tettünk magunkért, a külsőnkért és a pozitívabb önértékelésünkért is. Kell ennél több érv a sportoláshoz? 🙂

4. AZ UTAZÁS SZÉPSÉGE

Utazni jó. Biztosan vannak köztetek olyanok, akik nem szeretnek repülni, vagy több órát utazni azért, hogy eljussanak valahova, és még azon se lepődünk meg, ha valaki azt mondja, hogy az utazást is ki kell pihenni, így tulajdonképpen nem feltöltődés. Persze, mindenben lehet igazság.

De ki ne vágyna felfedezni egy új kultúrát, más nemzet ételspecialitását, szokásait? Az utazások során az ember úgy érezheti, hogy gazdagodott, rálátást kapott sok mindenre, amire nem is gondolt eddig. Gondoljunk csak a spanyol sziesztára, olasz temperamentumra, a holland szélmalmokra vagy a skandinávok munkaidejére.

Minden országnak megvan a szépsége, így Magyarországnak is, tehát érdemes itthon is kirándulni, felfedezni hazánkat. Nem kell feltétlenül hatalmas költségű utazásokra gondolni, akár a közeli városokba is elmehetünk és utánajárhatunk, honnan kapta a település a nevét, vannak-e legendák az ott lakókról.

És az sem kizárt, hogy a bakancslistánkon ott van a fehér homokos tengerpartos nyaralás, amire életünkben csak egyszer kerül sor. Az embert akkor tudja igazán feltölteni az utazás, ha olyan emberekkel és olyan helyre megy, amire vágyik.

Az utazást érdemes úgy felfogni, mint egy hosszabb kalandot az indulás és érkezés közötti időtartamnál. Hiszen rá is kell készülni, valamelyest megtervezni, bepakolni. Az érkezés után pedig kipakolni, a fényképeket előhívni vagy albumba rendezni, akár egy beszámolót írni róla, amit hetekkel később is elő tudunk venni és ez által ismét átélni.     

 5. AZ ALKOTÁS MŰVÉSZETE


Sokan azt feltételezik, hogy festeni, verset írni csak a kiváltságosok tudnak. De ez nem így van. Nem kell művésznek lenni ahhoz, hogy alkossunk. Nem kell, hogy cél legyen tökéletes képet festeni, tökéletes fotót készíteni, elég, ha élvezzük, amit csinálunk szabadidőnkben.

Egyre több olyan eseményt, vállalkozást találunk, ahol amatőrök is kipróbálhatják magukat különböző alkotó tevékenységekben.

De már az is feltölthet minket, ha egy kézzel készített ajándékot készítünk szeretteinknek. Ezzel nem csak magunkat pezsdítjük fel, de egészen biztos, hogy párunk, családtagjaink, barátaink is díjazni fogják. Ha az időjárás ránk mosolyog, a szabadban tudunk kertészkedni, virágot ültetni, ami szintén az alkotás egyik fajtája. De akár a konyhában sütögetve is lehetünk művészek és ez is hozzájárulhat megújulásunkhoz.

Tehát a feltöltődésnek számtalan módja van, múlt heti témát idézve: csak a kreativitásunk szabhat határt. A lényeg, hogy mindenki megtalálja a számára legmegfelelőbbet. 🙂

LÉGY KREATÍV!

LÉGY KREATÍV!

NA DE MI IS AZ A KREATIVITÁS?

A kreativitás teremtőképességét, alkotó gondolkodást jelent, aminek segítségével könnyebben tudunk apró-cseprő és bivalyerőt igénylő élethelyzeteket is megoldani.

Azok az emberkék, akik ezzel a képességgel jobban meg vannak áldva, rugalmasabban tudnak gondolkodni, a káoszban hamarabb megtalálják az irányvonalat és így könnyebben el is jutnak a célállomásba.

A kreativitás tehát nem csak abban nyilvánulhat meg, hogy Edisonhoz hasonlóan, minden második nap felfedezünk valamit, hanem abban is, hogy az élethez, mint a lehetőségek és a megoldandó feladatok tárházához; könnyedén, nyitottan, kíváncsian, érzékenyen és eredetiséggel állunk hozzá. Ezáltal képesek leszünk újrafogalmazni az adott helyzetet, és több alternatívát kiötölve a legcélravezetőbbet választani.

MI JELLEMZI A KREATÍV EMBERT?

A kreativitással megáldott személyek:

  1. Tipikus ÁLMODOZÓK, könnyen elvarázsolja őket egy felhő, egy madár, de akár egy meeting közepén is gyakran belefeledkeznek füzetük kidekorálásába.
  1. NEM FÉLNEK A MAGÁNYTÓL, sőt kifejezetten élvezik az egyedüllétet, hiszen ilyenkor tudnak alkotni vagy kapják el őket az ihlet.
  1. RUGALMAS beosztást, munkaidőt kedvelik, hiszen akkor szeretnek dolgozni, amikor produktívak tudnak lenni. Az pedig mindenkinél eltérő, hogy a nap melyik szakaszában a legtermékenyebb.
  1. INTUITÍVAK, követik belső vágyaikat, méghozzá szenvedélyesen, vállalva a sikertelenség kockázatát és olykor a veszélyt is.
  1. NYITOTTAK, keresik a lehetőségeket, tapasztalatokat, a bukásokat nem kudarcnak élik meg, hanem fejleszthető területnek.

Az élet számukra olyan, mint egy cukrászda, minden sütit meg szeretnének kóstolni, és a legjobbak összetevőiből az édesszájúak kedvencét megalkotni.

MILYEN SZINTJEI VANNAK A KREATIVITÁSNAK?

 

  1. KIFEJEZŐ kreativitás az első szint. Leginkább úgy tudjuk megérteni ezt a kategóriát, ha kisgyermekkori énünkre emlékszünk vissza és felidézzük, hogy milyen spontánul, szabadon (gyakran mások arcára mosolyt csalva) fejeztük ki véleményünket, érzésünket, tudásunkat és világmegváltó ötleteinket.
  1. PRODUKTÍV kreativitásról beszélünk a következő lépcsőfokon. Itt jelennek meg a technikák, ismeretek és a folyamatos gyakorlás. Tehát már nem egy ösztöni szintről beszélünk, hanem sokkal inkább tudatosról.
  1. FELTALÁLÓ alkotóképesség a harmadik szint, amit a felfedezés jellemez. Itt a rugalmasság, hajlékonyság kap jelentős szerepet, ugyanis ezen a szinten az ember új és szokatlan kapcsolatokat fedez fel régi dolgok között.
  1. ÚJÍTÓ kreativitás a negyedik lépcsőfok. Attól lesz valaki innovatív, hogy a meglévő, már létező dologba visz bele valami újat. Ezen a szinten lévők a problémakör velejébe látnak bele és annak minden összefüggését könnyedén megértik.
  1. TEREMTŐ kreativitásról akkor van szó, ha valaki az alkotás legmagasabb szintjét elérve gyökeresen új, tapasztalatokra épülő egyedi megoldást talál ki. Akik ebbe a kategóriába tartoznak, és akinek a nevük mindenki számára ismerős lehet: Freud, Picasso, Einstein.

HOGYAN FEJLESZTHETJÜK KREATIVITÁSUNKAT?

A kreativitásunk fejlesztésére sok lehetőségünk van, mind gyerek-, mind felnőttkorban, tehát sosincs késő az alkotó képességünk növelésére.

Lássuk, hogyan tudjuk ezt megtenni?

  1. NÉZZÜNK KÖRBE a szobánkban, munkahelyünkön, az utcán, és figyeljük meg a tárgyakat. Válasszunk egy hétköznapi dolgot, például egy filctollat és tegyük fel a kérdést: MI MINDENRE LEHET JÓ? Mire tudjuk még felhasználni, ami nem az elsődleges funkciója?A példának szolgáló filctoll lehet az általunk eljátszott nyuszi füle; könyvjelző; hajunk felkötéséhez szolgáló eszköz. De már attól is más lesz a filctoll felhasználása, ha nem a megszokott felületen (leginkább papíron) használjuk, hanem például a kocsinkon, így az teljesen új designt kapva tud megújulni. Íme:

  2. KERESD A HIBÁT! Ha agyunkat ráállítjuk a szabályszerűtől való eltérések, azaz az anomáliák meglátására, ezt mindennapi életünkben, a problémák megoldásában kamatoztatni tudjuk, hiszen ezzel is növeljük rálátásunkat a dolgokra, helyzetekre.
  3. FOLYTASSUK A TÖRTÉNETET! Kezdjünk el egy mesét, akár szóban egy első mondattal, akár rajzban egy első vonallal, és folytassa a következő személy. Amikor körbeér a történet vagy befejezettnek érezzük, mondja el mindenki, hogy neki hogyan ért volna véget a sztori. Ahány ember, annyiféle verzió, amikkel saját nézőpontunkat tágíthatjuk.
  4. TORNÁZTASSUK AZ AGYUNKAT! A brainstorming segítségével tulajdonképpen kreatív problémamegoldást folytatunk. Mégpedig így: 1. először is felvázoljuk a helyzetet, 2. majd újrafogalmazzuk, 3. ezt követően megnézzük, hányféleképpen tudjuk megoldani, 4. majd a vezető bedob egy „mire jó még” kérdést, aminek segítségével bemelegítjük az agyunkat, az 5. lépésként jöhetnek az ötletek és végül 6. a legvadabb ötleteket körbejárjuk. Ha ezen túl vagyunk, már csak a kivitelezést kell átgondolni és jöhet a megvalósítás.

Ahogy korábban már láthattuk az alkotó gondolkodásunk segítségével nem csak érdekesebbé tehetjük mindennapjainkat, de a problémák megoldásában is segítségünkre lehet.

Tehát KREATIVITÁSRA FEL! 🙂

HOGYAN LEHET MEGOLDANI, HOGY AZ APA IS LEGYEN A GYEREKKEL, ÉS MI ENNEK AZ ELŐNYE?

HOGYAN LEHET MEGOLDANI, HOGY AZ APA IS LEGYEN A GYEREKKEL, ÉS MI ENNEK AZ ELŐNYE?

Gyakran hallani kimerült anyáktól, hogy mindent nekik kell megoldani a gyerkőccel kapcsolatban. A kedvesére nem nagyon tud számítani, pedig hát csak együtt vállalták és hozták össze ezt a kis szeretetcsomagot, ugyebár.

Ez az olykor szemrehányó megjegyzés gyakran vitát eredményez a családokban. Tehát egyik félnek sem jó és vélhetően egyikük sem elégedett.

Mit lehet tenni ebben a helyzetben?

Érdemes átgondolni, természetesen a gyermek korát figyelembe véve, hogy vajon az anya szeretne és lenne lehetősége dolgozni? Ne 8 órás munkára gondoljunk persze, hanem heti néhány órára, esetleg home office lehetőségre. Ehhez elengedhetetlen, hogy a gyermek ez idő alatti felügyeletét megoldjuk, akár a rokonság, akár egy babysitter igénybevételével, vagy…

Ha az apuka meg tudja oldani, hogy korábban hazajön a melóból, érdemes ezt az időt kihasználni arra, hogy az anyák dolgozhassanak, vagy csak egyszerűen feltöltődhessenek, ugyanis nem minden anya igényli, hogy visszatérjen a GDP-termelők közé, de a pihenés nekik is kijár.

De miért jó ez a picinek és az apának is, hogy együtt lehetnek?

Az apukák gyakran érezhetik úgy, hogy a gyermek születése előtt több figyelmet kaptak párjuktól, ami persze valahol egyértelmű, hiszen már nem csak ketten vannak, ráadásul a nő nem csak figyelmét, de egy időre testét is a gyermeke szolgálatába állítja.

A gyermeket azonban (többnyire) ketten vállalják, ketten szeretnének egy új földlakót nevelni, aki mind a kettőjük vonásait, mozdulatait, egyediségét magán viseli. Az apák ugyanúgy szerelembe esnek, elérzékenyülnek, mikor picinyüket először karjukba foghatják, először hallják, hogy „apa”. Ezek a kis szeretetgombócok egy életen ét (sokszor szószerint is) igénylik, hogy az apák vállára támaszkodhassanak.

A kötődés szempontjából fontos, hogy az apukák is kivegyék részüket a nevelésből. Ahhoz, hogy a gyermek bizalommal tudjon édesapja felé fordulni, ahhoz neki is időt kell vele tölteni; etetni, fürdetni, játszani.

Ez az apának is feltöltődés lehet, hiszen bemutathatja lurkójának, hogy ő a világ legjobb focistája, ő tudja a legviccesebben előadni a spenótot evő Popeye különszámát és az ő keze a család védelmezője, ami a világ minden apró-cseprő bajától megvéd. A gyerekek gyakran nevezik példaképnek apjukat, de ehhez tenni is szükséges.

A gyermek fejlődése szempontjából pedig megemlíthetjük az apával töltött minőségi idő előnyei között azt is, hogy azok a gyermekek, akikre apjuk több időt szánnak, magasabb intelligenciával rendelkeznek. Ennek hátterében az áll, hogy míg az édesanyák többnyire ölelgetik, puszilgatják, tehát érzelmileg töltik fel a gyerkőcök szeretettankját, addig az apukák inkább az ügyességi, logikai játékokat és a sportolást választják a közösen eltöltött időben. Így a gyermek gondolkodása, helyzet felismerő és megoldó képessége is fejlődik. Ez pedig hosszútávon szülőként is kifizetődő lesz.

Amit még fontos kiemelni, hogy egy picinek – legyen szó lányról vagy fiúról -, mindig a javára szolgál, ha van egy apaképe. Látja, hogy mi a férfi szerepe a háznál, az anyagiak megteremtésében,  a  család védelmében,  a szülői és házastársi egységben és mindenben, amiről azt mondhatják később a lányok, hogy ilyen férjet szeretnék; és a fiúk, hogy én is így fogom csinálni.

Kedves FÉRFIAK, mutassátok meg, hogy APÁNAK LENNI JÓ! 🙂

MIT JELENT AZ “ELÉG JÓ ANYA” FOGALMA, ÉS HOGYAN LEHETÜNK AZOK?

MIT JELENT AZ “ELÉG JÓ ANYA” FOGALMA, ÉS HOGYAN LEHETÜNK AZOK?

Egyre gyakrabban halljuk az „elég jó szülő”, „elég jó anya” kifejezést. Most első sorban a nőkre helyezném a hangsúlyt, hisz többnyire ők vannak ebben a heti 7 napos, 0-24 órás műszakban.

Az „elég jó anya” fogalma alatt tulajdonképpen azt értjük, hogy nem kell tökéletes anyukának lenni és erre törekedni sem kell.

NEM KELL SZUPERANYÁNAK LENNI!

Gondoljunk csak bele, hogy mennyire strapás lehet arra figyelni, hogy a nagy könyv (amiből persze több van, így már az nagy meló, hogy kiválasszuk a nevelés „szentírását”) szerint neveljük gyerekünket. Értem ez alatt, hogy hány óránként szopiztassuk lurkónkat, melyik popsitörlőt vegyük le a boltok polcairól, hány percig, (vagy másodpercig?!) várjunk, míg felkapjuk síró csemeténket, és még a végtelenségig sorolhatnánk.

Ha megszabadulunk ettől a gondolattól: „azzal teszek a gyerekemnek a legjobbat, ha mindenben a legtökéletesebbet nyújtom számára”, akkor egyrészt kapunk egy kis szusszanásnyi időt, amikor magunkkal foglalkozhatunk, másrészt mázsás kőként hullik rá vállunkról ez a teher, amit bűntudatnak hívunk. Hiszen képtelenség mindig mindenben a maximumot nyújtani, ha pedig ezt szeretnénk, biztosan belefutunk egy-két “hibába”, amit utána kudarcként élünk meg.

Egy elég jó anya tehát kiszolgálja gyermeke igényeit, törődik picinyével, de nem görcsösen, nem minden áron megfelelve, ami azt jelenti, hogy el mer mozdulni alvó csemetéje mellől, megfigyelve a gyermek szükségleteit osztja be az etetési időket, nem szabályozza minden mozdulatát a picinek. Mindeközben el tud mosogatni, van ideje kis barátnős csacsogásra, amik által fel tud töltődni. Ugyanis, tudjuk az anyaságról, hogy csodaszép, de azt is, hogy olykor nagyon fárasztó.

ELÉG, HA ELÉG JÓ ANYA VAGY!

Ha pedig az anya jól van, a baba is nagyobb eséllyel lesz kiegyensúlyozott. Az elég jó anya mellett a csöppség biztonságban érzi magát, hiszen meg kapja, amire szüksége van: figyelmet, szeretet, törődést, és a mindennapi szükségleteket, mint például az anyatejet és a tiszta pelust.

Ugyanakkor kellő teret is kap a bébi, ami azt jelenti, hogy önállóan felfedezheti a saját kis világát, tehát szájába veheti a lábacskáját, kitapasztalhatja, hogy mi történik, ha eltekeri a rádió gombjait, hogy, ha megrázza a csörgőt, azon hangosan lehet kacagni. Természetesen a pici biztonságát szem előtt tartva engedjük „világ körüli útjára”; ha egy villával a konnektor felé nyúl, ott igenis közbe kell avatkozni.

Ha a gyerkőc érzi, hogy biztonságban van, kellő bátorsága és önbizalma lesz a világ kisebb-nagyobb kihívásával szembenézni. Bízzunk lurkónkban, ezáltal ő is bízni fog önmagában.