Browsed by
Tag: önbizalom

Túl szexi lány

Túl szexi lány

/I Feel Pretty, 2018/

A Túl szex lány című film elsőre egy tipikus vígjátéknak tűnhet kevés mondanivalóval, sok kacagással. De ha utánajárunk, hogy valójában miről is szól, egyből meglátjuk, hogy a filmnek bizony komoly üzenete van.

A történet főszereplője, Renee egy átlagos lány, átlagos munkával, átlagos külsővel, kevés önbizalommal. Ha magára néz, egy duci lányt lát, aki csak ábrándozik az álommunkáról és a szőke hercegről; mígnem egy napon arra eszmél, hogy egy teljesen más lány tekint vissza rá a tükörből… Ez a lány vonzó, hisz magában, tisztában van az értékeivel, és úgy érzi, hogy megérdemli, hogy sikeres legyen a munkában és a szerelemben is.

A film mondanivalója, hogy az önbizalom belülről jön, ugyanis Renee külsejében semmi sem változott ez idő alatt.

Vajon, ha elkezdenénk hinni magunkban, felsorakoztatnánk az értékeinket és ezeket beépítenénk a magunkról való gondolkodásunkba, mennyivel lehetnénk sikeresebbek és ezáltal elégedettebbek az életünkkel?

ÚTRAVALÓ

ÚTRAVALÓ

“Mikor valaki nem értékeli magát, annak van előtörténete. Mégpedig az, hogy valakit valamikor, amikor szüksége lett volna rá, őt nem értékelték. Ezért a segítő kapcsolatban, ahogyan értékelünk, megbecsülünk és tisztelünk egy másik embert, tulajdonképpen lehetőséget biztosítunk arra, hogy ő olyan tapasztalatok birtokába jusson, amely tapasztalatok kevésbé vagy hiányosan állnak rendelkezésére, s ezekből a tapasztalatokból kiindulva ő maga dönthet úgy, hogy elkezd másképpen tekinteni saját magára, például tudatosan úgy dönt, hogy abbahagyja önmaga bántalmazását.”

/Pál Feri/

MIT JELENT AZ “ELÉG JÓ ANYA” FOGALMA, ÉS HOGYAN LEHETÜNK AZOK?

MIT JELENT AZ “ELÉG JÓ ANYA” FOGALMA, ÉS HOGYAN LEHETÜNK AZOK?

Egyre gyakrabban halljuk az „elég jó szülő”, „elég jó anya” kifejezést. Most első sorban a nőkre helyezném a hangsúlyt, hisz többnyire ők vannak ebben a heti 7 napos, 0-24 órás műszakban.

Az „elég jó anya” fogalma alatt tulajdonképpen azt értjük, hogy nem kell tökéletes anyukának lenni és erre törekedni sem kell.

NEM KELL SZUPERANYÁNAK LENNI!

Gondoljunk csak bele, hogy mennyire strapás lehet arra figyelni, hogy a nagy könyv (amiből persze több van, így már az nagy meló, hogy kiválasszuk a nevelés „szentírását”) szerint neveljük gyerekünket. Értem ez alatt, hogy hány óránként szopiztassuk lurkónkat, melyik popsitörlőt vegyük le a boltok polcairól, hány percig, (vagy másodpercig?!) várjunk, míg felkapjuk síró csemeténket, és még a végtelenségig sorolhatnánk.

Ha megszabadulunk ettől a gondolattól: „azzal teszek a gyerekemnek a legjobbat, ha mindenben a legtökéletesebbet nyújtom számára”, akkor egyrészt kapunk egy kis szusszanásnyi időt, amikor magunkkal foglalkozhatunk, másrészt mázsás kőként hullik rá vállunkról ez a teher, amit bűntudatnak hívunk. Hiszen képtelenség mindig mindenben a maximumot nyújtani, ha pedig ezt szeretnénk, biztosan belefutunk egy-két “hibába”, amit utána kudarcként élünk meg.

Egy elég jó anya tehát kiszolgálja gyermeke igényeit, törődik picinyével, de nem görcsösen, nem minden áron megfelelve, ami azt jelenti, hogy el mer mozdulni alvó csemetéje mellől, megfigyelve a gyermek szükségleteit osztja be az etetési időket, nem szabályozza minden mozdulatát a picinek. Mindeközben el tud mosogatni, van ideje kis barátnős csacsogásra, amik által fel tud töltődni. Ugyanis, tudjuk az anyaságról, hogy csodaszép, de azt is, hogy olykor nagyon fárasztó.

ELÉG, HA ELÉG JÓ ANYA VAGY!

Ha pedig az anya jól van, a baba is nagyobb eséllyel lesz kiegyensúlyozott. Az elég jó anya mellett a csöppség biztonságban érzi magát, hiszen meg kapja, amire szüksége van: figyelmet, szeretet, törődést, és a mindennapi szükségleteket, mint például az anyatejet és a tiszta pelust.

Ugyanakkor kellő teret is kap a bébi, ami azt jelenti, hogy önállóan felfedezheti a saját kis világát, tehát szájába veheti a lábacskáját, kitapasztalhatja, hogy mi történik, ha eltekeri a rádió gombjait, hogy, ha megrázza a csörgőt, azon hangosan lehet kacagni. Természetesen a pici biztonságát szem előtt tartva engedjük „világ körüli útjára”; ha egy villával a konnektor felé nyúl, ott igenis közbe kell avatkozni.

Ha a gyerkőc érzi, hogy biztonságban van, kellő bátorsága és önbizalma lesz a világ kisebb-nagyobb kihívásával szembenézni. Bízzunk lurkónkban, ezáltal ő is bízni fog önmagában.