Browsed by
Tag: szeretet

Marvin szobája

Marvin szobája

/Marvin’s Room, 1996/

A Marvin szobája egy 90-es évekbeli film, amely sok témát érint, tele humorral és drámai elemekkel.

A történet főszereplője a cím ellenére két lány, akik 20 éve nem találkoztak, pedig testvérek. Bessie és Lee teljesen más életet élnek, míg előbbi az édesapját, Marvint és nagynénjét ápolja, addig Lee két fiát neveli és próbálja megvalósítani álmait.

A történet bár kicsit felszínesen, de jól mutatja be a két lány élete közti különbséget, és ezáltal egymás iránt érzett szeretet és olykor haragot; Lee és idősebb fia közti harcot; és egy szétszakadt család újra összekovácsolását Marvin szobájában.

A film tele van olyan poénokkal, amiken még ma is ugyanúgy tudunk kacagni, mint 20 évvel ezelőtt. Ugyanakkor elgondolkodtat, egy betegség kell hozzá, hogy újra találkozzanak a családtagok és feloldják a köztük lévő ellentétet?

Ízlés szerint fűszerezve

Ízlés szerint fűszerezve

/Quanto basta, 2018/

Az Ízlés szerint fűszerezve című film egy olasz vígjáték, amiben nem csak a toszkán vidéket csodálhatjuk meg, de a film kellőképpen érzékenyít is az autizmussal élők irányába.

A történetnek két főszereplője van, egy kiváló, de emberileg nehéz természetű séf, és egy autista srác, aki kiválóan ért az ízekhez, fűszerekhez. A film az ő találkozásukról, egymásra való hatásáról szól. Arturo, a séf dühkitörések miatt egy segítő csoportban tanítja főzni az Asperger-szindrómásokat, akik közül kiemelkedik Guido a tehetségével. Guido egy versenyen vesz részt, ahol mentoraként Arturot jelöli meg, így kezdődik rögös úton a barátságuk.

A verseny során egyre jobban megmutatjuk mélyebb énjüket egymásnak, és válnak egymás tanítóivá. A film nemcsak szórakoztató, de megható is, ami nemcsak az érzékenyítésről szól, de az elfogadást is jól példázza.

Férjhez mész, mert azt mondtam

Férjhez mész, mert azt mondtam

/Because I Said So, 2007/

A Férjhez mész, mert azt mondtam című film egy romantikus vígjáték, melyben egy (vagy inkább három) anya-lánya kapcsolatot követhetünk nyomon. A film nagyon szórakoztató és tanulságos, igazi vasárnapi matiné.

A történet talán elsőre nem tűnhet pszichológiai témájúnak, ugyanakkor, ha alaposan megfigyeljük az anya tetteit, akkor joggal mondhatjuk, hogy a “szülők félelme attól, hogy ugyanazt a hibákat elkövetik majd gyerekeik” jelenséget tökéletesen mutatja be.

Az édesanyja hirdetést ad fel, hogy megtalálja legkisebb lányának a  tökéletes férfit, ami valljuk be az egyik legnagyobb határátlépés amit egy anya megtehet gyermekével szemben, ugyanakkor a másik oldalt megvizsgálva: a szeretet vezérli, hiszen a legjobbat akarja szeme fényének.

Vajon hol a határ, amíg még egy szülő beleszólhat gyermeke életébe?

 

Az igazi csoda

Az igazi csoda

/Wonder, 2017/

Az igazi csoda című film életem egyik legjobb filmje. A film trailere után úgy gondoltam, hogy ezt a mély filmet csak akkor szabad megnézni, ha az ember befogadó és rá tud hangolódni, nem amikor “jó bekapcsolom a tv-t, lesz, ami lesz” állapotban van.

A történet főszereplője első ránézésre egy olyan kis csodasrác, aki genetikai hiba miatt arcdeformitással született, így  másképpen néz ki, mint az átlag ember. De a filmbe belemerülve rájövünk, hogy Auggie nem csak egy ugyanolyan kisfiú, mint  a többiek, de még sokkal különb is nálunk, és nem negatív értelemben. Másrészt arra is rájövünk, hogy ennek a filmnek bizony nem csak Auggie a főszereplője, hanem az anyukája, apukája, nővére, legjobb barátja, legnagyobb ellensége és mindenki, aki vele kapcsolatba kerül, mert ezáltal nekik is lesz egy olyan saját történetük, amit Auggieval való kapcsolatuk hozott létre.

A film hihetetlen jól mutatja be, hogy hogyan viszonyulnak az emberek a “más külsejű”, hátrányos helyzetű embertársaikhoz, hogyan éli ezt meg ez a különc gyerek, és hogyan ennek a személynek a testvére, aki így válik láthatatlanná; hogy lesz a szüleiből önmagát feladó felnőttek, és hogy tud ez a rendszer mégis normálisan, boldogan működni.

Az igazi csoda remekül érzékenyít minket erre a nehezebb sorsa és a velejáró akadályokra, ezáltal még jobban tiszteljük azokat az embertársainkat, akik valamilyen látható különbséggel élnek és megtanít értékelni az egészséget, átlagosságot, miközben egy igazi csodának lehetünk a részei.

 

Derült égből apu

Derült égből apu

/Demain tout commence, 2016/

 

A Derült égből apu című francia filmnek az Életrevalókból, Csokoládéból, Sambaból méltán ismert Omar Sy a főszereplője, így már ebből gondolhatjuk, hogy ez egy igazán jó film lesz; mély mondanivalóval és remek alakítással.

A történet főszereplője egy az életet nagy kanállal habzsoló férfi, akit egy szép napon meglátogat egy rég nem látott hölgy, akivel rövid kalandba bonyolódott 12 hónappal ezelőtt… Ebből a kalandból született egy kislány, akit az édesanya Samuelre, az apukára bíz, vagy inkább hagy.

A kezdeti pánikba után az apu mindent megteremt lányának és kiválóan beletanul ebbe a szerepbe.

A bonyodalom akkor kezdődik, mikor évekkel később az anya újra betoppan Samuel és kislánya életébe.

A történet talán úgy tűnhet egy darabig, hogy egy tipikus vígjáték, ami nem sok újat tartogat, aztán megjelenik az igazi szülői féltés, gondviselés és szeretet, és szem nem marad szárazon.

A régi város

A régi város

/Manchester by the Sea, 2016/

A régi város című film szintén egy Oscar-díjas alkotás. A történet nagyon valósághűen, hiteles mutatja be tragédiák feldolgozását több szálon is.

A dráma középpontjában egy kamasz srác és nagybátyja története áll, ugyanakkor ennél sokkal többről van szó.

A film kiválóan mutatja be, hogy mindenki másképp dolgozza fel az őt ért traumákat és mindenkinek másfajta megküzdési stratégiája van; van, aki tagadásba, van, aki alkoholba menekül és van, aki megpróbál továbblépni és újra felépíteni az életét. Ugyanakkor egy valamiben mindenki azonos: soha nem lesz már olyan az életük, mint az előtt, hogy elveszítettek valakit, aki nagyon közel állt hozzájuk.

A film nem csak a forgatókönyv, de a főszereplő alakítása miatt is megkapta azt a bizonyos szobrot, ami, mind a két kategóriában méltó helyet talált magának.

Bazi nagy francia lagzik

Bazi nagy francia lagzik

/Qu’est-ce qu’on a fait au Bon Dieu?, 2014/

A Bazi nagy francia lagzik című film egy nagyon szórakoztató komédia.

A film egy olyan nagy francia család életét mutatja be, ahol négy lány van, és már csak a legkisebb keresi élete szerelmét. A szülők eddig nem voltak különösebben elégedettek a lemenőik választásaival, így nagyon reménykednek, hogy végre egy katolikus francia fiú kerül majd a családba.

A történet bár kicsit abszurd, mégis a humor mellett értéke a kulturális különbségek elfogadása, a tolerancia és a család, mint érték bemutatása. Szórakoztató francia film, aminek üzenete is van.

Agglegények

Agglegények

/The Bachelors, 2017/

Az Agglegények című film a gyászról; egy anya, egy feleség elvesztésének feldolgozásáról szól. A film főszereplője egy 17 éves fiú és édesapja, akiknek saját és közös történetüket követhetjük nyomon.

Az apa teljesen befordul, és bár mindent megtesz, hogy leküzdje az elvesztéssel járó fájdalmat, valójában nem akarja elengedni a feleségét. Mindeközben a fiú magára maradva az érzéseivel, félelmeivel próbál kapaszkodni az élet adta lehetőségekbe.

A film igazán megható és életszagú, tökéletesen mutatja be azokat az érzéseket, fázisokat, amin egy gyászoló átmegy. Sokszor nem is gondolnánk, hogy ahhoz, hogy valakit “visszahozzunk” az életbe, elég ha egyszer kikiabáljuk magunkból dühünket, félelmünket…

Forrest Gump

Forrest Gump

/Forrest Gump, 1994/

Forrest Gump című filmről talán mindenkinek a “Fuss, Forest! Fuss!” szállóige jut először eszébe, de nem csak ettől lett a film emlékezetes.

Sokak kedvencét alakító Forrest Gump egy különleges, nagyon szerethető figura, akihez hozzáfoghatót nem nagyon elevenítettek meg még a filmvásznon ilyen jól. Forrest minden jelentős eseményen részt vett az 1950-es évektől 1970-ig, mégsem érzékelte ennek igazán jelentőségét. Elvégzi a főiskolát, kiváló sportolóvá válik, mégis mindezt olyan természetesen, mintha csak arra kérnénk valakit, hogy vigye le a szemetet. A film egésze alatt ezt a könnyedséget érezzük.

A történet főszereplője, olyan, mint egy mesehős, akinek végighallgathatjuk a kalandos életét és ez alatt elszakadhatunk a szürke hétköznapokból. Mi más is lehetne a zárszó, mint: “Fuss, Forest! Fuss!”.

 

Floridai álom

Floridai álom

/The Florida Project, 2017/

A Floridai álom azt gondolom, hogy elég megosztó film. Bevallom őszintén, hogy nem sok olyan filmen voltam, ahol többen is elhagyták a mozi termét nem tetszésüket kifejezve. Persze ez ajánlónak nem a legjobb indítás, de azt gondolom, hogy ez a film mégis egy olyan alkotás, amit érdemes megnézni.

Ha valaki egy izgalmas, nagy történetet, csavarokkal teli filmet vár, neki valóban csalódás lesz, de ha valaki nyitott egy igazán életszagú matinéra, amiben nincsen semmi “hollywoodi giccs”, akkor neki nagyon fog tetszeni.

A történet egy olyan lányról és anyjáról szól, akik egy motelben laknak. Az anya alkalmi munkákból próbál megélni, és a kapcsolataiban bízva próbálja hétről hétre kifizetni a lakhatásukat. Míg a lánya, Moonee kis barátaival tölti a nyár napjait. A történet keserédessége abból adódik, hogy míg a történet főszereplői a mindennapi betevőért küzdenek, addig pár méterre tőlük egy igazi turistaparadicsom van.

A film nagyon jól szemlélteti azt a fajta anya-gyerek kapcsolatot, amiről a külső szemlélő látja, hogy mennyire ártalmas a gyereknek, viszont ez a lurkó, aki ebben benne él, csak azt éli meg, hogy van egy szerető anyja…