Útravaló
“A boldogsághoz vezető legrövidebb út: az önismeret.”
/Hioszi Tatiosz/
IDŐRŐL IDŐRE
/About Time, 2013/
Az Időről időre című film főhőse időutazásra képes, amit 21 éves korában tud meg édesapjától. Ez az adottság csak a férfi családtagokra érvényes, így Tim ezzel a képességével megváltoztathatja a saját és a környezete életét.
Így tesz szert egy csalódás megváltoztatására, egy barát karrierjének befuttatására és egy igaz szerelemre.
Azonban még az időutazás sem segíthet megmenekülnie a valóság nehézségeitől, hisz a csodaképessége is korlátozott és ahogy az élet is, véges.
A film angol mivoltából fakadóan jó kis humorral rendelkezik. A főhős hétköznapi külseje, esetlensége, sikerei és kudarcai szerethetővé teszik számunkra. Egyszerre szurkolunk neki és gondolunk bele abba, hogy mi min változtatnánk az eddigi életünkön.
De vajon megéri mindenbe beleszólni? Vajon megéljük úgy a mindennapjainkat, mintha ez lenne az utolsó napunk; keresve a jót és a szépet benne…?
AZ EMBER, AKIT OVÉNAK HÍVNAK
/En man som heter Ove, 2015/
Az ember, akit Ovénak hívnak egy svéd fekete humorral fűszerezett komédia, olykor tragikus jelenetekkel.
A film egy feleségét és munkáját elvesztett férfiről szól, aki úgy dönt, hogy életének értelme után megy, azonban valami mindig közbejön. A matiné végigkísér minket a morcos, elviselhetetlen öregúr változásán, aminek következtében egy kedves, segítőkész, vidám “nagypapa” válik belőle.
A főhős amennyire undok, annyira szerethető figura, ahogy a film is az.
A történet leginkább arra világít rá, hogy hiába érezzük úgy, hogy minden veszve van, mindig van választásunk úgy dönteni, hogy adunk értelmet a mindennapjainknak és keressük a boldogságunk forrását.
Napsütötte Toszkána
/Under the Tuscan Sun, 2003/
A Napsütötte Toszkána egy igazán könnyed, feltöltődős romantikus vígjáték mondanivalóval.
A film nem csak látványban gazdag, de érzésekben és humorban is. A történet egy zátonyra futott párkapcsolattal és egy ihlettelen írói karrierrel rendelkező nő életét mutatja be, és annak változását.
Hogy mi a film tanulsága? Hogy sosincs későn, és bármelyik pillanatban dönthetünk úgy, hogy mostantól másképp, máshol, másvalakivel vagy mással a középpontban élünk. Vajon neked van valami az életedben, amin változtatnál?
ÚTRAVALÓ
ÚTRAVALÓ
A dán lány
/The Danish Girl, 2015/
A dán lány című film egy életrajzi dráma, ami nem egy megszokott történetet vetít a vászonra.
A művészházaspár boldog életét mutatja be, amibe beférkőzik a szexuális gát, a ki nem mondott érzelmek és a valódi vágyak. Einer, a pár férfi tagja nőként pózol feleségének egy festmény befejezése érdekében, mely mindent megváltoztat; felszínre kerülnek az elfojtott érzések és szembe kell nézniük a férfi identitás változásával, házasságuk válságával.
A film nemcsak a házasság és a személyes válság megélését mutatja be kiválóan, de az elfogadást és a feltétel nélküli szeretet is, igazán tanulságos.
A szív hídjai
/The Bridges of Madison County, 1995/
A szív hídjai egy igazi klasszikus darab, amit mindenkinek látnia kell. A több, mint 20 éves alkotás a mai kor emberének talán lassúnak is tűnhet, de pont ez az egyik legnagyobb értéke a filmnek, hisz segít kiszakadni a rohanó világ zajából és egy kicsit megélni a pillanatot.
A film egy megszokott, családi idillel kezdődik, a kornak megfelelő életstílussal és elvekkel. Aztán történik valami, ami két ember életét teljesen megváltoztatja. Szemtanúi lehetünk egy olyan románc kibontakozásának és minden egyes érzés megélésének, amit egy családanya és egy világjáró fotós találkozása vált ki. A kettejük közti szenvedély és kételyek kettőssége folyamatos feszültséget kelt a nézőben is, miközben végigizguljuk, hogy jól döntsenek.
De vajon mi a jó döntés egy ilyen helyzetben; az életben csak egyszer előforduló, de bizonytalan igaz szerelem vagy a biztos, megszokott anya és feleség szerep megélése?
ÚTRAVALÓ
“Egyetlen ember többet ér, mint a közönyös sokaság.”
/Hioszi Tatiosz/
ÚTRAVALÓ
“Sokan életünk nagy részét azzal töltjük,
hogy olyan dolgok után vágyakozunk
amiket megkaphatnánk
ha nem töltenénk életünk nagy részét vágyakozással.”
/Alexander Woolcott/