HOGYAN LEHET MEGOLDANI, HOGY AZ APA IS LEGYEN A GYEREKKEL, ÉS MI ENNEK AZ ELŐNYE?

HOGYAN LEHET MEGOLDANI, HOGY AZ APA IS LEGYEN A GYEREKKEL, ÉS MI ENNEK AZ ELŐNYE?

Gyakran hallani kimerült anyáktól, hogy mindent nekik kell megoldani a gyerkőccel kapcsolatban. A kedvesére nem nagyon tud számítani, pedig hát csak együtt vállalták és hozták össze ezt a kis szeretetcsomagot, ugyebár.

Ez az olykor szemrehányó megjegyzés gyakran vitát eredményez a családokban. Tehát egyik félnek sem jó és vélhetően egyikük sem elégedett.

Mit lehet tenni ebben a helyzetben?

Érdemes átgondolni, természetesen a gyermek korát figyelembe véve, hogy vajon az anya szeretne és lenne lehetősége dolgozni? Ne 8 órás munkára gondoljunk persze, hanem heti néhány órára, esetleg home office lehetőségre. Ehhez elengedhetetlen, hogy a gyermek ez idő alatti felügyeletét megoldjuk, akár a rokonság, akár egy babysitter igénybevételével, vagy…

Ha az apuka meg tudja oldani, hogy korábban hazajön a melóból, érdemes ezt az időt kihasználni arra, hogy az anyák dolgozhassanak, vagy csak egyszerűen feltöltődhessenek, ugyanis nem minden anya igényli, hogy visszatérjen a GDP-termelők közé, de a pihenés nekik is kijár.

De miért jó ez a picinek és az apának is, hogy együtt lehetnek?

Az apukák gyakran érezhetik úgy, hogy a gyermek születése előtt több figyelmet kaptak párjuktól, ami persze valahol egyértelmű, hiszen már nem csak ketten vannak, ráadásul a nő nem csak figyelmét, de egy időre testét is a gyermeke szolgálatába állítja.

A gyermeket azonban (többnyire) ketten vállalják, ketten szeretnének egy új földlakót nevelni, aki mind a kettőjük vonásait, mozdulatait, egyediségét magán viseli. Az apák ugyanúgy szerelembe esnek, elérzékenyülnek, mikor picinyüket először karjukba foghatják, először hallják, hogy „apa”. Ezek a kis szeretetgombócok egy életen ét (sokszor szószerint is) igénylik, hogy az apák vállára támaszkodhassanak.

A kötődés szempontjából fontos, hogy az apukák is kivegyék részüket a nevelésből. Ahhoz, hogy a gyermek bizalommal tudjon édesapja felé fordulni, ahhoz neki is időt kell vele tölteni; etetni, fürdetni, játszani.

Ez az apának is feltöltődés lehet, hiszen bemutathatja lurkójának, hogy ő a világ legjobb focistája, ő tudja a legviccesebben előadni a spenótot evő Popeye különszámát és az ő keze a család védelmezője, ami a világ minden apró-cseprő bajától megvéd. A gyerekek gyakran nevezik példaképnek apjukat, de ehhez tenni is szükséges.

A gyermek fejlődése szempontjából pedig megemlíthetjük az apával töltött minőségi idő előnyei között azt is, hogy azok a gyermekek, akikre apjuk több időt szánnak, magasabb intelligenciával rendelkeznek. Ennek hátterében az áll, hogy míg az édesanyák többnyire ölelgetik, puszilgatják, tehát érzelmileg töltik fel a gyerkőcök szeretettankját, addig az apukák inkább az ügyességi, logikai játékokat és a sportolást választják a közösen eltöltött időben. Így a gyermek gondolkodása, helyzet felismerő és megoldó képessége is fejlődik. Ez pedig hosszútávon szülőként is kifizetődő lesz.

Amit még fontos kiemelni, hogy egy picinek – legyen szó lányról vagy fiúról -, mindig a javára szolgál, ha van egy apaképe. Látja, hogy mi a férfi szerepe a háznál, az anyagiak megteremtésében,  a  család védelmében,  a szülői és házastársi egységben és mindenben, amiről azt mondhatják később a lányok, hogy ilyen férjet szeretnék; és a fiúk, hogy én is így fogom csinálni.

Kedves FÉRFIAK, mutassátok meg, hogy APÁNAK LENNI JÓ! 🙂

PÁN PÉTER SZINDRÓMA- AVAGY A FELNŐNI NEM AKARÓ FELNŐTTEK

PÁN PÉTER SZINDRÓMA- AVAGY A FELNŐNI NEM AKARÓ FELNŐTTEK

Egyre gyakrabban találkozunk olyan 30-35 évesekkel, akiknek a világon a legtermészetesebb, hogy minden nap a MAMAHOTEL vendégei, vagyis szüleikkel élnek még, anyukájuk minden nap süt-főz rájuk.

További ismertetőjegyük lehet, hogy még mindig az egyetemi éveket tapossák, annak minden előnyét kiélvezve. Nehezen köteleződnek el mind munka, mind párkapcsolat terén.

Gondoljunk csak bele, Pán Pétereknek ez egy KÉNYELMES helyzet, hisz nincs dolguk a bevásárlással, takarítással, sőt többnyire még az anyagiakkal sem. A szülők pedig gondoskodhatnak szemük fényéről, biztonságban tudhatják, hiszen az esetek nagy részében nem kell azon izgulniuk, hogy hol jár a gyerekük. Láthatjuk tehát, hogy minden Pán Péter mögött áll egy Wendy.

HA MINDENKI ELÉGEDETT, MIÉRT HÍVJÁK SZINDRÓMÁNAK?

A „30 éves gyerekek” nem tanulják meg, mi az a felelősségvállalás. Ha egy problémával találják szembe magukat, szüleiktől várják a megoldását. Ez az állapot pedig egy idő után FRUSZTRÁLTTÁ TESZI ŐKET, hiszen ők is szembesülnek azzal az ambivalens helyzettel, hogy felnőttek, de mégis gyerekként kezelik őket. Tovább mélyítheti ezt az érzést, ha látják a velük egykorú önállósodni tudó társaikat, akiktől ők „lemaradtak”.

Többnyire a szülőkben is megjelenik ez a kettőség érzése: jó is, hogy otthon van még a gyerek, meg azért ki is repülhetne már. Míg a szülők vágynak arra, hogy egy felelősségteljes, önálló, saját lábán megállni tudó gyerekük legyen, ott az ELENGEDÉSTŐL VALÓ FÉLELEM. Ennek hátterében az üres-fészek szindróma állhat, melyről egy későbbi cikkben lesz szó.

MI LESZ PÁN PÉTERREL, HA NEM TUD FELNŐNI?

A mamahotel lakóit fenyegeti az a veszély, hogy egyedül maradnak, mert nem tudnak komoly párkapcsolatot kialakítani, elköteleződni. És valljuk be, egy önállósságra képes, független férfi/nő vonzóbb, mint egy „majd a szüleim megoldják helyettem” Pán Péter.

Ha esetleg a szülők már idősek, egy felnőtt korú gyerek nehezen tud segíteni nekik, úgy, hogy nem tanulta meg azt sem, hogy magáról, hogyan gondoskodjon. Hiányzik belőlük az a magabiztosság, amit a függetlenedés által elsajátíthatnának.

Tehát láthatjuk, hogy ez nem egy ideális helyzet, sem Pán Pétereknek, sem Wendyknek.

HA FELISMERTÜK EZT A HELYZETET, MIT TEHETÜNK?

Érdemes leülni és beszélni arról, hogy milyen árnyoldalai vannak ennek az állapotnak, ki hogyan éli meg ezt a helyzetet.

Ezeken a beszélgetéseken könnyen napvilágot láthatnak olyan gondolatok, érzések, amik eddig nem kerültek kimondásra. Ez pedig nemcsak megkönnyebbülést jelenthet az érintetteknek, de elindíthat a családban egy újfajta, nyílt kommunikációt.

Kialakíthatunk egy tervet arra vonatkozóan, hogy nőjön fel Pán Péter. Vegyük figyelembe a fokozatosság elvét, ahogy a gyerekek sem tudnak egyből szaladni, úgy a mamahotel vendége sem tud egyből vendéglátós lenni.

Először érdemes egy csekk befizetéssel, egy önálló mosással kezdeni, majd a munkavállalás, albérletbe költözés által egyre inkább függetlenedni, érzelmileg leválni.

Ez persze nem azt jelenti, hogy innentől kezdve egyáltalán nem gondoskodhatunk gyerekünkről, nem főzhetjük meg neki néhanapján a kedvenc ételét, sőt ezek továbbra is fontosak lesznek, de csak megfelelő mértékben.

A „kirepült” Pán Péter pedig már nem csak azért lesz hálás, mert mindig tud majd a szüleire számítani, hanem azért is, mert segítették egy magabiztos felnőtté válni.