Valóban pánikkeltő kell, hogy legyen a 30. életév betöltése?

Valóban pánikkeltő kell, hogy legyen a 30. életév betöltése?

Úgy hallottuk, hogy 30 éves lettél, szingli vagy és nincsenek gyerekeid, szóval beköltözünk. – örömmel jelentik ki a képen látható macskuszok. 🙂

Valóban ennyire pánikkeltő kell, hogy legyen a 30. életév betöltése?

NEM!

A napokban megjelent D. Tóth Kriszta által fordított, Pamela Redmond Satran tollából származó szösszenet arról szól, hogy MIT KELL TUDNIA EGY 30 ÉVES NŐNEK.

Ami a sorokból kiolvasható, azt úgy fogalmaznám meg egy szóval, hogy ÖNISMERET.

És akkor innentől kezdve nem a társadalom vagy akár a magunk által felállított elvárásokra kell koncentrálni, miszerint 30 évesen legyen férjed/feleséged, gyereked, menő karriered, barátaid és még sportolj is hetente háromszor, hanem arra, hogy mi mire vágyunk, mire vagyunk képesek.

A hivatkozott gondolatcsokor is ezt fogalmazza meg:

TUDD MAGADRÓL, hogy

  • ki vagy,
  • hogyan tudod magad megnyugtatni,
  • hogyan tudsz átvészelni egy szakítást,
  • hogyan tudod elérni a céljaidat?!

 

A 30. születésnap pont annyira lehet vízválasztó, mint a következő hét szerdája vagy éppen a holnapi nap, ugyanis bármikor dönthetsz úgy, hogy mostantól másképp lesz.

Amiért mégis jó, hogy elérkezünk egy születésnaphoz, (legyen az a 30. vagy éppen a 26., 32.) az az, hogy ilyenkor könnyebben számot vetünk önmagunkkal, az elmúlt egy vagy akár az összes évünkkel, cselekedeteinkkel, terveinkkel. Akarva-akaratlanul visszaemlékezünk a fontos eseményekre és felállítunk magunk elé egy jövőképet.

Ha pedig tisztában vagyunk önmagunkkal, akkor nem tudnak eltéríteni minket a társadalmi és egyéb nyomások. A 30. születésnapon pedig tudunk előre nézni és vállunkat megveregetve büszkének lenni arra, hogy az eddigi céljaink elérésében már itt tartunk, és tudatosítani önmagunkban, hogy még miket szeretnénk megvalósítani és ezekhez milyen út vezet.

Szóval 30-asok, a macskák még várhatnak. 🙂