Browsed by
Tag: nézőpontváltás

Végállomás: esküvő

Végállomás: esküvő

/Destination Wedding, 2018/

A Végállomás: esküvő című filmről azt gondolnánk, hogy egy tipikus romantikus vígjáték, ehhez  a gondolathoz a főszereplők is hozzásegítenek minket. Ugyanakkor a film mégsem egy szirupos történet, sokkal inkább egy görbe tükör.

A két főszereplő nem éppen boldog életet él, amit minden egyes mondatukkal, gesztusokkal ki is nyilvánítanak. Nemcsak az esküvőket utálják, de önmagukat és hamar kiderül, hogy egymást is. Két megcsömörlött ember találkozását mutatja be a film, akik nem a lehetőséget látják a megismerkedésükben, hanem annak problémáit; ezáltal bemutatva az egész gyerekkorukat, szülők felé érzett sérelmeiket, akiket hibáztatnak elcseszett életükért.

A film nem kimondottan pihentető, ugyanis a két főszereplőn kívül senki sem szólal meg a groteszk humorú mozifilmben, és mindemellett a párbeszédek magas intellektusúak és hosszúak.

A Végállomás: esküvő egy igazán elgondolkodtató, szellemes alkotás, érdemes megnézni, de csak akkor, ha nem vagyunk nagyon fáradtak! 🙂

Ízlés szerint fűszerezve

Ízlés szerint fűszerezve

/Quanto basta, 2018/

Az Ízlés szerint fűszerezve című film egy olasz vígjáték, amiben nem csak a toszkán vidéket csodálhatjuk meg, de a film kellőképpen érzékenyít is az autizmussal élők irányába.

A történetnek két főszereplője van, egy kiváló, de emberileg nehéz természetű séf, és egy autista srác, aki kiválóan ért az ízekhez, fűszerekhez. A film az ő találkozásukról, egymásra való hatásáról szól. Arturo, a séf dühkitörések miatt egy segítő csoportban tanítja főzni az Asperger-szindrómásokat, akik közül kiemelkedik Guido a tehetségével. Guido egy versenyen vesz részt, ahol mentoraként Arturot jelöli meg, így kezdődik rögös úton a barátságuk.

A verseny során egyre jobban megmutatjuk mélyebb énjüket egymásnak, és válnak egymás tanítóivá. A film nemcsak szórakoztató, de megható is, ami nemcsak az érzékenyítésről szól, de az elfogadást is jól példázza.

Szerelembe gurulva

Szerelembe gurulva

/Tout Le Monde Debout, 2018/

A szerelembe gurulva című francia film egy romantikus vígjáték, amelynek főszereplői kerekesszékben találkoznak és találnak egymásra.

A történet férfi főszereplője egy 50 év körüli sármos  nőcsábász, aki egy dologtól sem tart annyira, mint az elköteleződéstől, így mindent megtesz azért, hogy újabb és újabb praktikákkal hódítson meg hölgyeket és még mielőtt szerelmes lenne, gyorsan el is tűnjön. A film női főszereplője egy igazán színes életet élő, vonzó hölgy, aki teniszezik, híres zenész és egyetlen dolgot sosem felejt el: mosolyogni.

A két hasonlónak tűnő, mégis teljesen más életet élő személy találkozásáról, megismerkedéséről és szerelméről szól ez az igazán szórakoztató és elgondolkodtató film.

A segítség

A segítség

/The Help, 2011/

A segítség című film egy olyan világot mutat be, amit talán ma már el sem tudunk képzelni, ugyanakkor a diszkrimináció napjaink jelensége is.

A film a feketék helyzetét mutatja be, mégpedig egy, majd több színes bőrű házvezetőnő elbeszélésén keresztül. A történet főszereplői a fehér bőrűek házaiban élik  mindennapjaikat, az ő ruháikat mossák, az ő vacsorájukat főzik és a sajátjaik helyett, az ő gyermekeiket nevelik, mindezt persze láthatatlanul, csendben, megalázva.

Egészen addig, mígnem jön valaki, aki meg szeretné ismerni őket és a gondolataikat, vágyaikat, érzéseiket, hogy megmutassa a világnak, hogy kik is ezek a néger nők, hogyan is élik meg mindennapjaikat, helyzetüket…

A film igazán tanulságos, szeretnivaló és az elfogadásra világít rá; érdemes megnézni.

Túl szexi lány

Túl szexi lány

/I Feel Pretty, 2018/

A Túl szex lány című film elsőre egy tipikus vígjátéknak tűnhet kevés mondanivalóval, sok kacagással. De ha utánajárunk, hogy valójában miről is szól, egyből meglátjuk, hogy a filmnek bizony komoly üzenete van.

A történet főszereplője, Renee egy átlagos lány, átlagos munkával, átlagos külsővel, kevés önbizalommal. Ha magára néz, egy duci lányt lát, aki csak ábrándozik az álommunkáról és a szőke hercegről; mígnem egy napon arra eszmél, hogy egy teljesen más lány tekint vissza rá a tükörből… Ez a lány vonzó, hisz magában, tisztában van az értékeivel, és úgy érzi, hogy megérdemli, hogy sikeres legyen a munkában és a szerelemben is.

A film mondanivalója, hogy az önbizalom belülről jön, ugyanis Renee külsejében semmi sem változott ez idő alatt.

Vajon, ha elkezdenénk hinni magunkban, felsorakoztatnánk az értékeinket és ezeket beépítenénk a magunkról való gondolkodásunkba, mennyivel lehetnénk sikeresebbek és ezáltal elégedettebbek az életünkkel?

Az igazi csoda

Az igazi csoda

/Wonder, 2017/

Az igazi csoda című film életem egyik legjobb filmje. A film trailere után úgy gondoltam, hogy ezt a mély filmet csak akkor szabad megnézni, ha az ember befogadó és rá tud hangolódni, nem amikor “jó bekapcsolom a tv-t, lesz, ami lesz” állapotban van.

A történet főszereplője első ránézésre egy olyan kis csodasrác, aki genetikai hiba miatt arcdeformitással született, így  másképpen néz ki, mint az átlag ember. De a filmbe belemerülve rájövünk, hogy Auggie nem csak egy ugyanolyan kisfiú, mint  a többiek, de még sokkal különb is nálunk, és nem negatív értelemben. Másrészt arra is rájövünk, hogy ennek a filmnek bizony nem csak Auggie a főszereplője, hanem az anyukája, apukája, nővére, legjobb barátja, legnagyobb ellensége és mindenki, aki vele kapcsolatba kerül, mert ezáltal nekik is lesz egy olyan saját történetük, amit Auggieval való kapcsolatuk hozott létre.

A film hihetetlen jól mutatja be, hogy hogyan viszonyulnak az emberek a “más külsejű”, hátrányos helyzetű embertársaikhoz, hogyan éli ezt meg ez a különc gyerek, és hogyan ennek a személynek a testvére, aki így válik láthatatlanná; hogy lesz a szüleiből önmagát feladó felnőttek, és hogy tud ez a rendszer mégis normálisan, boldogan működni.

Az igazi csoda remekül érzékenyít minket erre a nehezebb sorsa és a velejáró akadályokra, ezáltal még jobban tiszteljük azokat az embertársainkat, akik valamilyen látható különbséggel élnek és megtanít értékelni az egészséget, átlagosságot, miközben egy igazi csodának lehetünk a részei.

 

Bazi nagy francia lagzik

Bazi nagy francia lagzik

/Qu’est-ce qu’on a fait au Bon Dieu?, 2014/

A Bazi nagy francia lagzik című film egy nagyon szórakoztató komédia.

A film egy olyan nagy francia család életét mutatja be, ahol négy lány van, és már csak a legkisebb keresi élete szerelmét. A szülők eddig nem voltak különösebben elégedettek a lemenőik választásaival, így nagyon reménykednek, hogy végre egy katolikus francia fiú kerül majd a családba.

A történet bár kicsit abszurd, mégis a humor mellett értéke a kulturális különbségek elfogadása, a tolerancia és a család, mint érték bemutatása. Szórakoztató francia film, aminek üzenete is van.

Tizenkét dühös ember

Tizenkét dühös ember

/12 Angry Man, 1957/

A Tizenkét dühös ember egy igazi klasszikus darab, amit mindenkinek érdemes megnéznie.

A történet egy gyilkossági ügy megítéléséről szól, mégpedig úgy, hogy a 12 dühös esküdtnek kell eldöntenie, hogy a vádlott követte-e el a gyilkosságot vagy sem.

Az ügy egyszerűnek tűnik, minden bizonyíték kézenfekvőnek tűnik, szinte már meg is hozzák a döntést, azonban a 12 férfi közül egy valaki másképp látja a helyzetet…és elkezdődik az érvekkel, érzésekkel és előítéletekkel átszőtt maratoni ítélethozatal.

A film nemcsak azért lett nagyon sikeres, mert fordulatos, izgalmas és igazán emberi; hanem azért is, mert tökéletesen mutatja be, hogyan működik az ember egy csoportban, hogyan tudja megmutatni önmagát úgy, hogy közben egy közösség tagja is.

Három óriásplakát Ebbing határában

Három óriásplakát Ebbing határában

/Three Billboards Outside Ebbing, Missouri, 2017/

A Három óriásplakát Ebbing határán című film az idei Oscar gála egyik “főszereplője” volt, így azt hiszem, hogy mindenképpen érdemes figyelmet szentelni ennek a filmnek.

A történet egy dráma, amelyben egy anya szeretné – és ezért mindent meg is tesz – , hogy a rendőrség komolyabban vegye lánya meggyilkolásának esetét és elkövetőjének felderítését. Az alkotás valóban megrázó, és a film egész ideje alatt érezzük a feszültséget, rövid idő után nem csak a képernyőn, hanem saját magunkban is. Bármennyire is együttérzünk az anyával, olykor annyira ijesztő az Oscar-díjas alakítása és elvetemültsége, hogy szinte megsajnáljuk a többi szereplőt is.

A három óriásplakátról szóló film csak az alakítások miatt nagyszerű, hanem a forgatókönyv is olyan csavarokat tartalmaz, ami kapcsán joggal izguljuk végig a filmet és nézzük végig az anya és a körülötte élők kálváriáját, fájdalmát.

Ha eljön Joe Black

Ha eljön Joe Black

/Meet Joe Black, 1998/

A Ha eljön Joe Black című film mondhatni klasszikus darab, amiről gyakran hallhatunk még 20 évvel megjelenése után is. A történet sajátosan mutatja be egy idős ember halálba vezető útját.

A főszereplőt 65. szülinapján megérinti a halál szele, amit egy hús-vér ember meg is testesít. A film tulajdonképpen azt az időszakot mutatja be, amíg az idős William Parrish megküzd a halál gondolatával, tényével és megpróbálja megváltoztatni a lehetetlent. Mindeközben a halált megtestesítő Joe Black megismeri az élet ízét.

Ha a film mögé nézünk, egy ijesztő képpel találjuk szembe magunkat, mégpedig az élet végességével, ami akarva-akaratlanul is arra késztet minket, hogy álljunk meg egy pillanatra, gondoljuk át életünket és azt hogy mi mire szeretnénk majd visszaemlékezni a halálos ágyunkban; és ehhez mit kell tennünk a jelenben és a jövőben.