Floridai álom

Floridai álom

/The Florida Project, 2017/

A Floridai álom azt gondolom, hogy elég megosztó film. Bevallom őszintén, hogy nem sok olyan filmen voltam, ahol többen is elhagyták a mozi termét nem tetszésüket kifejezve. Persze ez ajánlónak nem a legjobb indítás, de azt gondolom, hogy ez a film mégis egy olyan alkotás, amit érdemes megnézni.

Ha valaki egy izgalmas, nagy történetet, csavarokkal teli filmet vár, neki valóban csalódás lesz, de ha valaki nyitott egy igazán életszagú matinéra, amiben nincsen semmi “hollywoodi giccs”, akkor neki nagyon fog tetszeni.

A történet egy olyan lányról és anyjáról szól, akik egy motelben laknak. Az anya alkalmi munkákból próbál megélni, és a kapcsolataiban bízva próbálja hétről hétre kifizetni a lakhatásukat. Míg a lánya, Moonee kis barátaival tölti a nyár napjait. A történet keserédessége abból adódik, hogy míg a történet főszereplői a mindennapi betevőért küzdenek, addig pár méterre tőlük egy igazi turistaparadicsom van.

A film nagyon jól szemlélteti azt a fajta anya-gyerek kapcsolatot, amiről a külső szemlélő látja, hogy mennyire ártalmas a gyereknek, viszont ez a lurkó, aki ebben benne él, csak azt éli meg, hogy van egy szerető anyja…

RÖGTÖNZÖTT SZERELEM

RÖGTÖNZÖTT SZERELEM

/The Big Sick, 2017/

A Rögtönzött szerelem című romantikus vígjátékot még a moziban játsszák, de érdemes megnézni, ha valaki szeretne egy igaz sztorin alapuló filmet nézni.

A történet egy amerikai lány és egy Amerikában élő pakisztáni származású, de nem terrorista férfi szerelméről szól.

Mielőtt azt gondolnánk, hogy ez is egy tipikus amerikai romkom, véleményem szerint nem az. A néző valóban átérzi a származásból és a kultúrából jövő különbségek miatti konfliktusokat, amik a filmben leginkább a rendezett vs. szerelemből házasság ellentétéből adódik.

A film igazán humoros és szívmelengető, tele a olyan fordulatokkal, amit az élet írt. 🙂

A TEHETSÉG

A TEHETSÉG

/Gifted, 2017/

A tehetség című film egy 7 éves kislány képességeiről, lehetőségeiről és érte való küzdelemről szól.

A történet egy családi sérelmeket boncolgató dráma, amiben mindenki a gyermek érdekeire hivatkozva szeretne neki jobb életet kínálni. Azonban ki dönti el, hogy mi a jobb neki? A nagybácsi, aki eddig nevelte és normális életet szeretne megteremteni neki; vagy a nagymama, aki a kislány rendkívüli tehetségét kiaknázva világsikert, a társadalom jobbá tételét szeretné elérni?

A film tökéletesen mutatja be az érzelmek színes palettáját, és a vívódást, hogy vajon melyik döntés a helyes?

MIT JELENT AZ “ELÉG JÓ ANYA” FOGALMA, ÉS HOGYAN LEHETÜNK AZOK?

MIT JELENT AZ “ELÉG JÓ ANYA” FOGALMA, ÉS HOGYAN LEHETÜNK AZOK?

Egyre gyakrabban halljuk az „elég jó szülő”, „elég jó anya” kifejezést. Most első sorban a nőkre helyezném a hangsúlyt, hisz többnyire ők vannak ebben a heti 7 napos, 0-24 órás műszakban.

Az „elég jó anya” fogalma alatt tulajdonképpen azt értjük, hogy nem kell tökéletes anyukának lenni és erre törekedni sem kell.

NEM KELL SZUPERANYÁNAK LENNI!

Gondoljunk csak bele, hogy mennyire strapás lehet arra figyelni, hogy a nagy könyv (amiből persze több van, így már az nagy meló, hogy kiválasszuk a nevelés „szentírását”) szerint neveljük gyerekünket. Értem ez alatt, hogy hány óránként szopiztassuk lurkónkat, melyik popsitörlőt vegyük le a boltok polcairól, hány percig, (vagy másodpercig?!) várjunk, míg felkapjuk síró csemeténket, és még a végtelenségig sorolhatnánk.

Ha megszabadulunk ettől a gondolattól: „azzal teszek a gyerekemnek a legjobbat, ha mindenben a legtökéletesebbet nyújtom számára”, akkor egyrészt kapunk egy kis szusszanásnyi időt, amikor magunkkal foglalkozhatunk, másrészt mázsás kőként hullik rá vállunkról ez a teher, amit bűntudatnak hívunk. Hiszen képtelenség mindig mindenben a maximumot nyújtani, ha pedig ezt szeretnénk, biztosan belefutunk egy-két “hibába”, amit utána kudarcként élünk meg.

Egy elég jó anya tehát kiszolgálja gyermeke igényeit, törődik picinyével, de nem görcsösen, nem minden áron megfelelve, ami azt jelenti, hogy el mer mozdulni alvó csemetéje mellől, megfigyelve a gyermek szükségleteit osztja be az etetési időket, nem szabályozza minden mozdulatát a picinek. Mindeközben el tud mosogatni, van ideje kis barátnős csacsogásra, amik által fel tud töltődni. Ugyanis, tudjuk az anyaságról, hogy csodaszép, de azt is, hogy olykor nagyon fárasztó.

ELÉG, HA ELÉG JÓ ANYA VAGY!

Ha pedig az anya jól van, a baba is nagyobb eséllyel lesz kiegyensúlyozott. Az elég jó anya mellett a csöppség biztonságban érzi magát, hiszen meg kapja, amire szüksége van: figyelmet, szeretet, törődést, és a mindennapi szükségleteket, mint például az anyatejet és a tiszta pelust.

Ugyanakkor kellő teret is kap a bébi, ami azt jelenti, hogy önállóan felfedezheti a saját kis világát, tehát szájába veheti a lábacskáját, kitapasztalhatja, hogy mi történik, ha eltekeri a rádió gombjait, hogy, ha megrázza a csörgőt, azon hangosan lehet kacagni. Természetesen a pici biztonságát szem előtt tartva engedjük „világ körüli útjára”; ha egy villával a konnektor felé nyúl, ott igenis közbe kell avatkozni.

Ha a gyerkőc érzi, hogy biztonságban van, kellő bátorsága és önbizalma lesz a világ kisebb-nagyobb kihívásával szembenézni. Bízzunk lurkónkban, ezáltal ő is bízni fog önmagában.

PÁN PÉTER SZINDRÓMA- AVAGY A FELNŐNI NEM AKARÓ FELNŐTTEK

PÁN PÉTER SZINDRÓMA- AVAGY A FELNŐNI NEM AKARÓ FELNŐTTEK

Egyre gyakrabban találkozunk olyan 30-35 évesekkel, akiknek a világon a legtermészetesebb, hogy minden nap a MAMAHOTEL vendégei, vagyis szüleikkel élnek még, anyukájuk minden nap süt-főz rájuk.

További ismertetőjegyük lehet, hogy még mindig az egyetemi éveket tapossák, annak minden előnyét kiélvezve. Nehezen köteleződnek el mind munka, mind párkapcsolat terén.

Gondoljunk csak bele, Pán Pétereknek ez egy KÉNYELMES helyzet, hisz nincs dolguk a bevásárlással, takarítással, sőt többnyire még az anyagiakkal sem. A szülők pedig gondoskodhatnak szemük fényéről, biztonságban tudhatják, hiszen az esetek nagy részében nem kell azon izgulniuk, hogy hol jár a gyerekük. Láthatjuk tehát, hogy minden Pán Péter mögött áll egy Wendy.

HA MINDENKI ELÉGEDETT, MIÉRT HÍVJÁK SZINDRÓMÁNAK?

A „30 éves gyerekek” nem tanulják meg, mi az a felelősségvállalás. Ha egy problémával találják szembe magukat, szüleiktől várják a megoldását. Ez az állapot pedig egy idő után FRUSZTRÁLTTÁ TESZI ŐKET, hiszen ők is szembesülnek azzal az ambivalens helyzettel, hogy felnőttek, de mégis gyerekként kezelik őket. Tovább mélyítheti ezt az érzést, ha látják a velük egykorú önállósodni tudó társaikat, akiktől ők „lemaradtak”.

Többnyire a szülőkben is megjelenik ez a kettőség érzése: jó is, hogy otthon van még a gyerek, meg azért ki is repülhetne már. Míg a szülők vágynak arra, hogy egy felelősségteljes, önálló, saját lábán megállni tudó gyerekük legyen, ott az ELENGEDÉSTŐL VALÓ FÉLELEM. Ennek hátterében az üres-fészek szindróma állhat, melyről egy későbbi cikkben lesz szó.

MI LESZ PÁN PÉTERREL, HA NEM TUD FELNŐNI?

A mamahotel lakóit fenyegeti az a veszély, hogy egyedül maradnak, mert nem tudnak komoly párkapcsolatot kialakítani, elköteleződni. És valljuk be, egy önállósságra képes, független férfi/nő vonzóbb, mint egy „majd a szüleim megoldják helyettem” Pán Péter.

Ha esetleg a szülők már idősek, egy felnőtt korú gyerek nehezen tud segíteni nekik, úgy, hogy nem tanulta meg azt sem, hogy magáról, hogyan gondoskodjon. Hiányzik belőlük az a magabiztosság, amit a függetlenedés által elsajátíthatnának.

Tehát láthatjuk, hogy ez nem egy ideális helyzet, sem Pán Pétereknek, sem Wendyknek.

HA FELISMERTÜK EZT A HELYZETET, MIT TEHETÜNK?

Érdemes leülni és beszélni arról, hogy milyen árnyoldalai vannak ennek az állapotnak, ki hogyan éli meg ezt a helyzetet.

Ezeken a beszélgetéseken könnyen napvilágot láthatnak olyan gondolatok, érzések, amik eddig nem kerültek kimondásra. Ez pedig nemcsak megkönnyebbülést jelenthet az érintetteknek, de elindíthat a családban egy újfajta, nyílt kommunikációt.

Kialakíthatunk egy tervet arra vonatkozóan, hogy nőjön fel Pán Péter. Vegyük figyelembe a fokozatosság elvét, ahogy a gyerekek sem tudnak egyből szaladni, úgy a mamahotel vendége sem tud egyből vendéglátós lenni.

Először érdemes egy csekk befizetéssel, egy önálló mosással kezdeni, majd a munkavállalás, albérletbe költözés által egyre inkább függetlenedni, érzelmileg leválni.

Ez persze nem azt jelenti, hogy innentől kezdve egyáltalán nem gondoskodhatunk gyerekünkről, nem főzhetjük meg neki néhanapján a kedvenc ételét, sőt ezek továbbra is fontosak lesznek, de csak megfelelő mértékben.

A „kirepült” Pán Péter pedig már nem csak azért lesz hálás, mert mindig tud majd a szüleire számítani, hanem azért is, mert segítették egy magabiztos felnőtté válni.

 

HOGYAN TÖLTSÜNK MINŐSÉGI IDŐT GYEREKEINKKEL?

HOGYAN TÖLTSÜNK MINŐSÉGI IDŐT GYEREKEINKKEL?

Először is a legfontosabb, hogy legyünk jelen. Ez azt jelenti, hogy közben ne a tévét nézzük, ne nyomogassuk a telefonunkat és ne eközben próbáljuk megválaszolni az üzleti e-maileket, hanem csak csemetéinkre koncentráljunk.

Nem kell Disneylandig menni ahhoz, hogy jó programot találjunk ki lurkóinknak, elég, ha a legközelebbi játszótérre megyünk vele és lökjük neki a hintát, együtt építünk vele homokvárat, megtanítjuk bicajozni, majd idősebb korában közösen megyünk biciklitúrára vele.

Ezekben a helyzetekben könnyebben ki is tudjuk fejezni, hogy mennyire szeretjük őket, azáltal, hogy megdicsérjük, megsimogatjuk, megpusziljuk őket. Ezáltal pedig nemcsak a mi, de az ő szeretettankjuk is tele lesz.

Ezek az együtt töltött idők nemcsak a lelküket töltik fel, hanem biztonságérzetet is nyújtanak a gyerkőcök számára.Érzik és tudják, hogy van kire számítani, van, aki figyel rájuk és van, akinek fontosak.

Ezek a korai élmények pedig meghatározzák, hogy felnőttkorban könnyebben tudnak majd másokhoz kapcsolódni, értékes barátságokat, szerelmet ápolni, mi pedig büszkén nézhetünk majd rájuk és a tükörbe is.

A virtuális világ egyik hatása

A virtuális világ egyik hatása

Bizarr jövőkép a virtuális világ hatásáról, avagy hogy veszik át a kütyük a nevelők szerepét bizonyos területeken.

Egyre több gyerek kezébe kerül telefon, tablet és más hasonló eszköz, amivel a felnőttek lekötik őket, ahelyett, hogy ők játszanának velük, ők mutatnák be saját szemléletük mentén a világot lurkóiknak. Ez a viselkedés pedig nem csak a gyerek fejlődésére, de a szülőjével való kapcsolatra is rossz hatással lehet.

Egyrészt a virtuális játékok felváltják a kortársakkal folytatott focizást, fogócskázást, amik fejleszthetnék a gyerekek egyéni és szociális készségeit, nem beszélve a testmozgás és a szabad levegő jótékony hatásáról.

Másrészt a gyermekek mindent az internetről ismernek meg, így elveszik a lehetősége annak, hogy a szülők legyenek az elsődlegesek, akikkel csemetéik megvitathatnák az élet nagy kérdéseit. Aminek következménye lehet, hogy a szülők és gyermekeik között nem tud kialakulni egy bensőséges kapcsolat.

Érdemes a kütyükkel tölthető időt korlátozni a gyermekek számára és minél több minőségi időt velük tölteni.