A vadászat

A vadászat

/Jagten, 2012/

A vadászat című dráma méltán az egyik legjobb skandináv film, amit a díjak is igazolnak.

A történet egy kisvárosi élet bemutatásával kezdődik, amiből még nem is sejtjük, hogy milyen nagy botrány kerekedik ki.

A film főszereplője Lucas, egy középkorú elvált apa, aki a helyi óvodában dolgozik. Mikor kezd rendeződni az élete; megismerkedik valakivel, fiával is egyre jobb a kapcsolata; akkor történik valami, ami nem csak az ő, de az egész város életét megváltoztatja. A férfi egy olyan gyanú árnyékába kerül, amiben szexuális zaklatás elkövetőjeként kerül feltüntetésre, ami egy megállíthatatlan folyamatot indít el.

De vajon valóban ő a tettes, egyáltalán van elkövető és van bűncselekmény; vagy lehet, hogy az egész csak a kislány fantáziájának szüleménye?

A film nagyon jól mutatja be azt a jelenséget, hogy egy közösség, hogy taszít ki valakit magából, hogyan terjed a gyerekek között egy információ és vajon mennyire színezik ki azt…

 

      „Az emlékeimet három csoportba lehet osztani:

olyanok, amiket el szeretnék felejteni,

olyanok,amiket képtelen vagyok elfelejteni

és azok, melyekről el is felejtettem, hogy elfelejtettem, amíg egyszer eszembe nem jutnak.”

(Cecelia Ahern)

FOGADOM (Vow, 2012)

FOGADOM (Vow, 2012)

A film egy baleset következményeként amnéziába esett feleségről és férjének küzdelméről szól. A nem hétköznapi történet humorral, mély érzésekkel, bűntudattal és kétségekkel van megfűszerezve, amely bennünk is kérdéseket ébreszt:

„A saját kapcsolatunkban mi mindent teszünk meg a másikért, saját magunkért és a kettőnk között fennálló kötelékért?”

Emlékszel hol voltál, mit csináltál, amikor először hallottál a 2001. szeptember 11-ei terrorcselekményről?

Emlékszel hol voltál, mit csináltál, amikor először hallottál a 2001. szeptember 11-ei terrorcselekményről?

Az emberek nagy része könnyen fel tudja idézni a World Trade Center elleni támadásról való értesülésének körülményeit, de arra nem emlékeznek, hogy mit csináltak előző nap.

A VAKUMEMÓRIÁNK segítségével az érzelmileg mélyen érintett emlékek úgy tárolódnak bennünk, mintha lefotóztuk volna azt a pillanatot, így bármikor fel tudjuk idézni.

Érdemes tehát megfigyelnünk, mely emlékeket tudunk hosszabb idő után is könnyen felidézni, így egyfajta mérce lehet, mennyire volt fontos számunkra az az esemény.

“Az élet még azoknak is nyújt feledhetetlen pillanatokat,

akiknek folyton kihullik az emlékezetükből, hová tették a kulcsaikat.”

(Richard H. Thaler)