Találós kérdés: Egész nap használjuk: otthon párunkkal, boltban a reggeli vásárlása során, munkahelyünkön egy meetingen; lehet verbális és nonverbális; megtehetjük direkt vagy indirekt módon; lehet szóban vagy akár írásban is alkalmazni; mi az? Persze, hogy a KOMMUNIKÁCIÓ!
Mivel életünk minden területére kiterjed kommunikációnk, így érdemes időt, energiát szánni arra, hogy minél hatékonyabban tudjuk használni, ugyanis, ha jól fogalmazzuk meg, amit szeretnénk kifejezni, gördülékenyebb, nyugodtabb életünk lehet.
MIRE FIGYELJÜNK A KOMMUNIKÁCIÓNK SORÁN?
1. Fogalmazzunk EGYSZERŰEN ÉS TÖMÖREN!
Azaz, ne homályosan, körbeírással, nagy vargabetűkkel próbáljuk kinyögni, amit szeretnénk.
Ezt leginkább úgy tudjuk elérni, ha fejben kitaláljuk, hogy mit is szeretnénk. Ha ez a gondolat még kusza a fejünkben is, egész biztos, hogy kimondva sem lesz ez másképp. Érdemes végiggondolni tehát, hogy mit is akarunk. Ha ez megvan, még ekkor sincs garancia arra, hogy ezt egyértelműen is sikerül megfogalmazni. Ha nem megy elsőre, írjuk le a mondandónkat, amit folyamatosan tudunk tömöríteni, egyszerűsíteni. A barokkos körmondatokból tőmondatokat alakítsunk és próbáljuk meg a gondolatunk lényegét megfogalmazni. Ha ez (akár sok gyakorlás árán is), de sikerül, biztosan időt fogunk spórolni kommunikációnk által. Sőt! Ezáltal azt is gyakoroljuk, hogy különböző helyzetekben hogyan tudjuk a dolgok lényegét megtalálni. Persze, ez nem azt jelenti, hogy a “kérlek” vagy egyéb stilisztikai elvárásokat hanyagoljuk, csupán próbáljunk tömörek lenni beszédünkben.
2. Célozgatás helyett NYÍLT kommunikáció!
X:”Drágám, égve maradt a konyhában a lámpa!”
Y:”Igen, látom. Mit szeretnél ezzel mondani?”
X: “Hát nem voltam egyértelmű? Oltsd le, kérlek!”
Y: “Na, ha ezt mondod, akkor értem, hogy mit szeretnél.”
Ismerős a helyzet? 🙂 Sokan nem szeretnek szívességet kérni, és azt gondolják, hogy a célozgatással kikerülhetik a kérést, ugyanakkor a mondandónak ugyanaz a lényege, valamit szeretnének, ha a másik megtenne a kedvükért. Vajon mennyi időt, és bosszúságot spórolunk meg magunknak és környezetünknek, ha kedvesen, ámbár egyértelműen kérünk valamit.
3. Játszmázás nélkül
A leggyakoribb példa a játszmázásra:
“X: Mi a baj?
Y: Semmi.
X: Látom, hogy valami nincs rendben, szóval elmondanád, hogy mi a gond?
Y: Mondtam már, hogy az ég világon semmi… “
Ez leggyakrabban akkor okoz gondot, mikor mind a két fél érzékeli, hogy mosolyszünet van, mégsem kerül felszínre a probléma, csak a sarokban puffogás marad. Érdemes egy próbát tenni, hogy abban a pillanatban, amikor valami nem tetszik, akkor mondjuk el az illetékesnek, persze a megfelelő stílusban. Ha ez nem megy egyből, akkor vegyünk néhány nagy levegőt, jelezzük a másik félnek, hogy egy kis időt kérünk, amíg megnyugszunk és felnőttek módjára tudunk belevágni mondandónkba. Ugyanis, ha elejét vesszük a vitának, egy csomó negatív dologtól kíméljük meg magunkat.
Gondoljunk csak arra, hogy hány felesleges eszmefuttatást folytatunk le, amikor párunk elfelejt hazafele bevásárolni:
- “még erre sem lehet megkérni”
- “nem lehet számítani rá”
- “neki minden más fontosabb”
- vagy esetleg “biztos van valakije, és vele volt, ezért nem volt ideje”
és még a végtelenségig sorolhatnánk, egyre jobban beleloholva magunkat. Miközben azt is mondhatnánk, “Szívem, tudom, hogy sok dolgod van, de ma te voltál a soros a bevásárlásnál, és úgy látom, hogy elfelejtetted, esetleg el tudnál menni ide a közeli kisboltba?” Vagy nyíltan meg is kérdezhetjük, hogy miért maradt el a shopping, persze ne egyből letámadva. A legnagyobb veszélye a játszmázásnak, hogy a tényleges problémát nem vagy csak későn (amikor már vita van belőle) mondjuk ki. Ha nem vállaljuk fel a problémánkat, csak “sértődőset” játszunk, azzal feszültséget keltünk egymásban és hosszútávon egy fal képződhet közöttünk. Tehát legyünk egyenesek és vállaljuk fel a vitát, ha szükséges. Persze a megfelelő módon, amihez segítségül lehet a következő pont.
4. Asszertív kommunikáció
Ha kiegyensúlyozottabb, stresszmentesebb életet szeretnénk élni, érdemes az asszertív kommunikációt alkalmazni. Az asszertív viselkedés önérvényesítő magatartást jelent, amit kommunikációnk során is tudunk használni.
Legfőképpen az érzelmileg nehéz konfliktusok során tud segíteni nekünk, bárkivel is kerülünk összetűzésbe.
Ahhoz, hogy asszertívek tudjuk lenni, az alábbiakra érdemes figyelni:
1. Nyugodt hangnemet használjunk! Ha valaki ordítva, vagy akár agresszívan próbálja elérni, amit szeretne, biztosan hátránnyal indul. Tehát mindenképp figyeljünk a barátságos, ugyanakkor határozott fellépésre. Ebben segítségül lehet mosolyunk, egyenes testtartásunk és persze megfelelő beszédtempónk és hangerőnk.
2. Próbáljuk a másik álláspontját, érveit átgondolni és megérteni, hogy ő mit szeretne. Ha beleképzeljük magunkat a másik helyébe, egyrészt empátiánkat fejleszthetjük, másrészt könnyebben tudunk kompromisszumra törekedni azáltal, hogy felismerjük a másik igényét és a sajátunkhoz próbáljuk közelíteni.
3. A mondandónkat azzal kezdjük, hogy “Nekem ez azért esik rosszul…” vagy “Én úgy érzem…”. Ha saját érzéseinket mondjuk ki először, a másik fél könnyebben fogja megérteni, hogy mi a probléma és kevésbé fogja támadásnak venni.
4. Ne minősítsük a másikat!
“Te olyan buta vagy” vagy “Érzéketlen vagy, akivel semmit se lehet megbeszélni” mondatokkal nem csak továbbszítjuk a vitát, de a konfliktustól független bántó kifejezésekkel minősítjük a másikat. Ehelyett mondjuk inkább azt, hogy “Rosszul esik, hogy nem figyelsz rám, mikor ilyen fontos dolgokról van szó”. Ebből már el tudunk indulni anélkül, hogy a másik személyiségét sértegetnénk.
5. Ha sikerül mind a két félnek nyugodt lenni és meghallgatni a másikat, megérteni, hogy mi is a valós probléma, elkezdhetünk azon dolgozni, hogyan tudunk megoldást találni. Ha ezt sokszor gyakoroljuk, hamar mindennapossá tud válni és nem csak a stressztől véd meg minket, de egy boldogabb párkapcsolathoz, munkahelyi légkörhöz is hozzásegíthet.
Az asszertív kommunikáció nem csak a vitás helyzetekben tud segítségül lenni, hanem akkoris, ha kellemetlen helyzetbe kerülünk, például egy előnyösnek tűnő munkahelyi megbízást visszautasítunk, mert úgy érezzük, hogy elvenné a szabadidőnket a családunktól. Ebben az esetben is érdemes azzal kezdeni, hogy „Jól esik, hogy rám gondoltak, nagyon megtisztelő, és sokat gondolkodtam rajta, de úgy érzem, hogy most az a jó döntés…”. Ha kifejezzük hálánkat, elmondjuk érveinket, és érzéseinket a szituációval kapcsolatban, jó eséllyel nem lesz rossz érzése főnökünknek.
Ezáltal nemcsak nyugodtabb életünk lehet, de magabiztosabb emberré is válhatunk, aki tisztában van azzal, hogy mit szeretne elérni és ennek mi a legjobb és őszinte módja.
