„Mondtam, hogy megcsinálom, de azt nem, hogy mikor!” avagy a „majd holnap” pszichológiája

„Mondtam, hogy megcsinálom, de azt nem, hogy mikor!” avagy a „majd holnap” pszichológiája

Lássuk is, hogy mi a halogatás, milyen okai lehetnek, és hogyan tudunk ellene tenni. Méghozzá nem majd, vagy később, hanem most!

A halogatás egyeseknek egy idegen jelenség, míg mások el sem tudják képzelni, hogy lehet valamit időben elkezdeni, vagy éppen határidőre befejezni (mert a kettő nem ugyanaz!).

A halogatás tulajdonképpen azt jelenti, hogy az idő kicsúszik a kezünkből, az adott feladatnak nem állunk neki egyből, nem készítjük el határidőre, motiváltak vagyunk arra, hogy a kötelezettségünket (vagy akár tervünket) ne tegyük meg.

Tipikus példa erre, amikor egy dolgozatunk beadásának határideje aznap éjfél, mi pedig minden mást megcsinálunk, értem ez alatt az utolsó szösz felporszívózását a lakásban, egy ajándék megvásárlását, annak a barátnőnknek, akinek csak 2 hónap múlva lesz a szülinapja, de a beadandónkhoz még hozzá se kezdtünk.

Tehát láthatjuk, hogy a halogatásnak sokszor lehet negatív kimenetele, mely egy olyan lavinát indíthat el, ami által azt érezhetjük, hogy sosem fogjuk utolérni önmagunkat.

De vajon milyen okból halogatunk?

  1. Nem érzékeljük, hogy az adott feladat fontos-e vagy sem.
  2. Nem érdekel minket az elvégezni való munka.
  3. Szorongunk attól, hogy hibázni fogunk és/vagy attól, hogy mások értékelni fogják művünket.
  4. Információhiány miatt nem tudjuk pontosan, hogy mi is a dolgunk és nem is járunk utána.
  5. Képtelenek vagyunk kezelni a feladatot, időkeretet, esetleg fejlesztenünk kell valamelyik készségünket a megoldásához.
  6. Túlvállaljuk magunkat.
  7. Tökéletességre törekszünk, ezért úgy érezzük, hogy sosincs kész a munkánk, mindig van még rajta mit csiszolni.

Ha felismerjük halogatásunk okát vagy akár okait, akkor tudni fogjuk hogy melyik területen van dolgunk önmagunkkal, és ezáltal könnyebben is tudunk tenni ellene.
Ehhez persze elengedhetetlen a megfelelő önismeret.

HOGYAN KÜZDHETJÜK LE HALOGATÓ ÉNÜNKET?

  1. Ha már megfejtettük, hogy mi az oka halogatásunknak, összpontosítsunk erre a területre, ha fejleszteni valónk van, tegyük meg; ha perfekcionisták vagyunk, tűzzünk ki egy „elég jó” szintet a 100% helyett; ha túl sokat vállalunk, kérjünk segítséget, stb.
  2. Bontsuk részfeladatokra az adott munkánkat, és minden szakaszra adjunk megfelelő időkeretet egy konkrét határidővel megjelölve.
  3. Ha csapatban dolgozunk, van egy hajtóerő a munkatársaink által, akik nem csak, hogy számon kérhetik rajtunk, hogy hol tartunk a tervek megvalósításában, de azt az érzést is kiváltja belőlünk, hogy azért mégse szúrjunk ki velük.
  4. Tanuljunk meg különbséget tenni fontos és kevésbé fontos teendőink között, eszerint pedig könnyen tudjuk priorizálni őket.
  5. Érdemes egy időben csak egy feladatra időt szánni, így nem fogjuk azt érezni, hogy kifolyik a kezünkből a munka a kezelhetetlenség miatt.
  6. Készítsünk egy úgynevezett to-do listet, amire felírjuk a napi teendőnket, amin ha elvégeztük az adott feladatot, örömteljesen pipáljuk is ki, hogy érezzük, mennyivel kevesebb dolgunk van. Ha nem is sikerül mindent aznap elvégezni, legalább tudjuk, hogy mi az, ami holnapra maradt és így könnyebben iktatjuk be a holnapi listánkba.
  7. Egy játékos megoldás lehet, hogy saját tevékenységeinkben szintidőt állítunk fel, akár a bevásárlásban, akár a teregetésben. Persze úgy, hogy ne menjen a minőség rovására (tehát nem megoldás, ha csak kiborítjuk a vizes ruhákat a szárítóra ).
  8. Végül, de nem utolsó sorban, figyeljük meg, hogy mik azok a tényezők, amik elvonják az időnket minden mástól. Például javasolt a telefonunkat olykor lenémítani, hogy ne zökkentsen ki minket a feladatunkból.

Láthatjuk tehát, hogy nem lehetetlen a halogatás ellen tenni, és ha a fentieket betartjuk, könnyebben fog menni a “just do it, right now” elv.