Egyre gyakrabban halljuk az „elég jó szülő”, „elég jó anya” kifejezést. Most első sorban a nőkre helyezném a hangsúlyt, hisz többnyire ők vannak ebben a heti 7 napos, 0-24 órás műszakban.

Az „elég jó anya” fogalma alatt tulajdonképpen azt értjük, hogy nem kell tökéletes anyukának lenni és erre törekedni sem kell.

NEM KELL SZUPERANYÁNAK LENNI!

Gondoljunk csak bele, hogy mennyire strapás lehet arra figyelni, hogy a nagy könyv (amiből persze több van, így már az nagy meló, hogy kiválasszuk a nevelés „szentírását”) szerint neveljük gyerekünket. Értem ez alatt, hogy hány óránként szopiztassuk lurkónkat, melyik popsitörlőt vegyük le a boltok polcairól, hány percig, (vagy másodpercig?!) várjunk, míg felkapjuk síró csemeténket, és még a végtelenségig sorolhatnánk.

Ha megszabadulunk ettől a gondolattól: „azzal teszek a gyerekemnek a legjobbat, ha mindenben a legtökéletesebbet nyújtom számára”, akkor egyrészt kapunk egy kis szusszanásnyi időt, amikor magunkkal foglalkozhatunk, másrészt mázsás kőként hullik rá vállunkról ez a teher, amit bűntudatnak hívunk. Hiszen képtelenség mindig mindenben a maximumot nyújtani, ha pedig ezt szeretnénk, biztosan belefutunk egy-két “hibába”, amit utána kudarcként élünk meg.

Egy elég jó anya tehát kiszolgálja gyermeke igényeit, törődik picinyével, de nem görcsösen, nem minden áron megfelelve, ami azt jelenti, hogy el mer mozdulni alvó csemetéje mellől, megfigyelve a gyermek szükségleteit osztja be az etetési időket, nem szabályozza minden mozdulatát a picinek. Mindeközben el tud mosogatni, van ideje kis barátnős csacsogásra, amik által fel tud töltődni. Ugyanis, tudjuk az anyaságról, hogy csodaszép, de azt is, hogy olykor nagyon fárasztó.

ELÉG, HA ELÉG JÓ ANYA VAGY!

Ha pedig az anya jól van, a baba is nagyobb eséllyel lesz kiegyensúlyozott. Az elég jó anya mellett a csöppség biztonságban érzi magát, hiszen meg kapja, amire szüksége van: figyelmet, szeretet, törődést, és a mindennapi szükségleteket, mint például az anyatejet és a tiszta pelust.

Ugyanakkor kellő teret is kap a bébi, ami azt jelenti, hogy önállóan felfedezheti a saját kis világát, tehát szájába veheti a lábacskáját, kitapasztalhatja, hogy mi történik, ha eltekeri a rádió gombjait, hogy, ha megrázza a csörgőt, azon hangosan lehet kacagni. Természetesen a pici biztonságát szem előtt tartva engedjük „világ körüli útjára”; ha egy villával a konnektor felé nyúl, ott igenis közbe kell avatkozni.

Ha a gyerkőc érzi, hogy biztonságban van, kellő bátorsága és önbizalma lesz a világ kisebb-nagyobb kihívásával szembenézni. Bízzunk lurkónkban, ezáltal ő is bízni fog önmagában.